Jóllehet, a harcművészek mindenekelőtt a pusztakezes harc avatott tudói, egyáltalán nem elhanyagolható a különféle fegyveres küzdelmeket oktató iskolák, mesterek száma és jelentősége sem. A kardművészek pengéinek halálos villanását széles körben ismerik Yneven, ám sokféle ezköz, amit a harcművészek forgatnak, már korántsem olyan közismert. Igazán jól bánni velük általában csak hosszú évek kitartó munkája után lehetséges, így mesterfokon csupán egyet, legfeljebb kettőt kezelhet a harcművész; a többi csak amolyan "kiegészítés" lehet.

A kardok


1, Széles kard (khot): Viszonylag széles pengéjű, kissé szablyára emlékeztető, a hegy felé ívelő, egyélű, egykezes fegyver. Kezelése kilenc alaptechnikára épül, a mozdulatok zömét vállból hajtják végre. A vágások során csaknem az egész pengét felhasználják, így a technikák az élre koncentrálnak. Kezelését nem túlságosan nehéz elsajítitani, ezért bizonyos irányzatok szívesen alkalmazzák kiegészítő fegyverként az alapvető, pusztakezes technikák mellé. Ismertek két kardot egyszerre forgató stílusok is (Felvont Szemöldök, Acélkar, stb. ).

    KÉ: 9 TÉ:13 VÉ:10 Sebzés: k6+1

2, Sárkányfullánk (khiel): Egyenes, kétélű, egykezes fegyver. A markolatnál viszonylag vastag a penge, alkalmas nagyobb erő kifejtésére is - ha véletlenül "összeakaszkodnának" a vívók, lökhetnek is vele; hárításra a középrész használják. Ám az igazi szakértő egyáltalán nem ér ellenfele kardjához!A hegytől számított 10 cm-t borotvaélesre fenik, ezzel támadnak; metszenek és döfnek. Tizennyolc alaptechnika ismeretes, ezek mindegyike a hegyre koncentrál. Párbaj közben az egész test mozog, akár valami kölünös táncban. , ám minden támadás csuklóból robban ki. Használatát hihetetlenül nehéz elsajátítani; belső erőre épül, formagyakorlatai kívülállók számára lassúnak és túlságosan lágynak tűnnek. Azok a harcművészek, akik a khielt forgatják, pusztakezes küzdelemben bizony alulmaradnak majd' minden egéb stílussal szemben. Vívótudásuk azonban lenyűgöző; könnyedek és kecsesek, viadaluk igazi élmény szakértő szem számára (bár gyakran igencsak rövid ideig tart).

    KÉ: 8 TÉ: 17 VÉ: 14 Sebzés: k6+3

3, Hollószárny (khrin-kao): Párban használt, körülbelül alkar hosszúságú, széles pengéjű, egyélű kard; egykezes, kifejezetten keresztvassal, a mai kardvívók fegyverének kosarához hasonló kézvédővel. Kis helyen vívott belharcra is alkalmas. Használata fürgeséget, harmónikus mozgást igényel, ám ha a közdő elég közel kerül ellenfeléhez, a széles pengékkel igen komoly sebeket okozhat. A két kard forgás közben a madárszárnyak suhogásához hasonlatos hangot ad, innen ered az elnevezés.

    KÉ: 8 TÉ: 15 VÉ: 12 Sebzés: k6+1

4, Ívkard (sho-khot): Pengéje a Slan kardéra hasonlít, keresztvasa kör alakú, éppen ökölnyi. Egykezes, egyélű fegyver; többnyire párban forgatják, bár Tiadlan északkeleti területein több iskola is egyedüli használatát tanítja. Kedvelt ezköze a színes, könnyű selymekben járt "Bíbordaru" táncnak, mely amellett, hogy lenyűgöző látványosság, alkalmat ad a harcművészel tudásának bemutatására is. Az ívkard tizenegy alaptechnikája kizárólag vágásokra épül; egy szúrástípus ismert, ámbár ennek számtalan (meglehetősen tágan értelmezett) változata létezik.

    KÉ: 6 TÉ: 14 VÉ:16 Sebzés: k10

5, Sryn-tőr: Keskeny, borotvaéles és igen hegyes pengéje 25-30 cm hosszú, néha enyhén hullámos; markolata szögbe törve illeszkedik hozzá, akár a pisztolyagy. Kiképzése is inkább ahhoz hasonlatos- a sryn markolatot mindig "tulajdonosa tenyeréhez kell elkészíteni", hogy amikor ráfog, a lehető legtökéletesebben illeszkedjék. Úgy mondják, a sryn markolat gazdája lelkének lenyomata. Kiegészítő fegyver, szorosan értelmezett közdésirányzat nem alakult köré; noha szakavatott harcos képes vele éppen "vívni" is, voltaképpen egyetlen célt szolgál: fenyegetett helyzetben szemkápráztató gyorsasággal előkapni (úgy, mint Földünk revolverhősei), és az ellenfél mellébe döfni.

    KÉ: 10 TÉ: 14 VÉ: 5 Sebzés: k10/2

6, Egyéb pengék: A fent kiemelteken kívül számtalan kard- illetve tőrforma létezik, ezek ismertetésétől most eltekintünk (hiszen akadnak köztük olyanok is, amit csupán egy-egy eldugott iskola használ). KM-ek, tiétek a pálya!

7, Nyeles fegyverek: jobb híján fogadjuk el ezt a meghatározást azokra a fegyverekre, amelyek hosszabb-rövidebb nyéllel és valamilyen fémrésszel rendelkeznek. Ezek voltaképpen a reguláris seregek lándzsáinak és alabárdjainak elképesztő változatosságot mutató testvérei . A nevesebbek többnyire egyeduralmat élveznek, alkalmazásukra külön irányzat épült, ám sokuk használatát majd' mindenütt "csokorba szedve" oktatják, hiszen forgatásuk általában csak néhány speciális technika erejéig tér el egymástólAz egyszerűség kedvéért három coportba soroljuk őket: lándzsa, (ala)bárd, hosszú nyelű kard. Formagazdagságuk lenyűgöző, a fenti példák csak ízenlítőül szolgának.

8, Valahol a nyeles fegyverek között kaphatnának helyet azok a különleges ezközök, melyek nyéllel és különböző vágóélekkel, kampókkal rendelkeznek ugyan, mégis elkülönítendők a fenti csoporttól. Egy tiadlani mester, akiről úgy tartják, egyenesen Niaréból hozta a tudományát , az egyszerűség kedvéért a horgaskardok névvel illette őket, ugyanis az eredeti niarei elnevezés - shil-kadak-no-to-ukami, vagyis a kilenc sárkány bölcsességének fegyverei - túlságosan körülményes lett volna a "nyugati" típusú társadalmakban. A horgaskardok, bár kevéssé elterjedtek, jellegzetes harcművész fegyverek. Forgatásuk elmélyült figyelmet, nagy ügyességet kíván és mindenekelőtt rengeteg gyakorlást. Forma- és technikagazdagságuk figyelemreméltó; szörnyű sebek osztogatásán kívül (némelyeknek még az átlagos minőségű vértek sem jelentenek komoly akadályt) alkalmasak az ellenfél lefegyverzésére, földre vitelére és fegyvertörésre is. Legnevesebb mesterei a Taidlant Niarétól elválsztó öböl hegyei között élnek (Riavei Kilenc Ékkő, Felhősárkány, Újjászületés Útjai, stb. )Niarén kívül a legnagyobb iamerőjük az öreg Roln Cossagnor.

    KÉ: 4 TÉ: 16 VÉ: 18 Sebzés: 2k6+2

Az alább következő fegyvereket képtelenség lenne csoportba sorolni, így egyenként ismertetjük őket.

9, Sai. Érdekes módon főleg a dévidéken elterjedt, 40-50 cm hosszúságú, általában tompa hegyű, hárítóvassal ellátott fegyver, pengéje szögletes vagy gömbölyű. Markolatát élénk színű szövetanyaggal tekerik be - ez a csúszás kiküszöbölése mellett sokszor hovatartozást is jelöl. Pusztakezes technikákat oktató mesterek alkalmazzák szívesen, hogy növeljé esélyeiket fegyveres ellenfelekkel szemben. Gyors, csapódásszerű mozdulatokkal forgatják kezükben, hol a pengét, hol a markolatot, hol pedig a keresztvasat alkalmazva a támadásokhoz-védekezésekhez. Páros fegyver, de az előrelátóak tartalékot is hordanak az övükben. Számtalan technikája ismert; alkalmasint dobják is.

    KÉ: 9 TÉ: 10 VÉ: 18 Sebzés: k6

10, Tonfa. Elsőként a niarei határvidék hegyi szerzetesei alkalmazták, ők "mor-mitari", vagyis fürge bambusz néven ismerték. 40-50 cm hosszú, általában szögletes, bizonyos területeken kerek átmetszetű fa, melynek egyik végétől mintegy 15 cm-re merőleges keresztfa áll. A saihoz hasonlóan a cél itt is a pusztakezes technikák megtámogatása volt. A markolatnál fogva, a hosszabb részt az alkarhoz szorítva tartják alaphelyzetben, innen lendítik körkörös mozdulattal előre. Hárításra többnyire a leszszorított hosszabb, míg ütésre az előreálló rövidebb részt használják, ám ez természetesen egyáltalán nem törvényszerű.

    KÉ: 8 TÉ: 12 VÉ: 19 Sebzés: k10/2

11, Holdsarló (hagai): Lényegében egy rövig fanyélre erősített sarló, melynek borotvaéles pengéje iskolánként és tájanként különböző formájú. Irányzatai egyenlőképpen megegyeznek abban, hogy főfegyvernek tekintik; még pusztakezes technikákat sem tanítanak mellé (azokat többnyire előbb szokás elsajátítani). Forgatását igen nehéz elsajátítani, a kezdők gyakorta komoly sérüléseket okoznak saját maguknak. Általában a nyéllel hárítanak, a pengét csak támadásra szokás használni. Amennyiben nem kívánnak ellefelüknek komoly sebet okozni, úgy fogást váltanak, és a nyéllel ütnek. Forgatják párban is, az egyiket ilyenkor általában bőrszíjjal a csuklójukra erősítik, hogy "ki tudják vetni". Valódi mestere kevés van; három kicsiny iskola ismert széles körben - a Holdezüst Árnyék Tiadlanban, a Két Karom Pyaronnban és a Felhővilág Niarében. Emellett magányos tanítók oktatják, de száz közül talán csak egy, aki méltó arra, hogy mesterként tiszteljék.

    KÉ: 8 TÉ: 17 VÉ: 5 Sebzés: k10/2

12, Láncos sarló: Rövidebb-hosszabb nyélen ülő sarlópenge, a nyél végére erősített hosszú lánccal, melyről súly függ. A láncot kézre-lábra vethetik, illetve segítségével az ellenfél hátába juttathatják a pengét. Kezelését talán még a hagainál is nehezebb elsajátítani, ám valódi szakértő kezében borzalmas fegyver (ilyen azonban úgyszintén ritkán akad). Legynagyobb iskolája Krán bércei között búvik meg.

    KÉ: 10 TÉ: 18 VÉ: 5 Sebzés: k10/2

13, Acélkorbács: Öt, hét, illetve kilenc acélpálcából összekapcsolt korbács. Kezeléséhez igen nagy ügyesség szükséges, és rengeteg gyakorlás, de szinte mindenütt csak kiegészítő fegyverként forgatják. Előnye, hogy összehajtogatva kis helyen is elfér.

    KÉ: 4 TÉ: 17 VÉ: 13 Sebzés: k6

14, Nunchaku: Széles körben elterjedt, közismert harcművész fegyver. Két kemény fa, esetenként fém bot, melyeket rövid szíj vagy lánc köt össze. A bot többnyire azonos hosszúságú a könyök és a tenyér közepe közti távolsággal, átmetszete hengeres vagy szögletes. Pusztakezes harcot oktató iskoláb kiegészítő fegyvere; általában kevéssé bonyolult, gyors és erős ütésekre használják, a látványos pörgetések csupán gyakorlásra vagy bemutatóra valók. Éles küzdelemben meglehetősen nehéz kiszámítani, miként viselkedik a célba érő nunchaku: ferde felületen megcsúszik, keményről visszapattan, lágyban bennragad, stb.

    KÉ: 9 TÉ: 19 VÉ: 3 Sebzés: k6+2

15, Vaskígyó: Két végén súllyal ellátott hosszú lánc, a bolára emlékeztet. Küzdelemben könnyed mozdulattal forgatják, s ebből robbantják ki a támadásokat-védekezéseket. Lefegyverzésre, földre vitelre is kiválóan alkalmas. Kiegészítő fegyver, az acélkorbácshoz hasonlóan remekül elrejthető.

    KÉ: 10 TÉ: 18 VÉ: 3 Sebzés: k6

16, Két-, illetve háromrészes bot: 60-80 cm hosszú botok, szíjjal vagy lánccal összekapcsolva. Használata nagy ügyességet kíván, igazi mesterei - akik kezében felér bármilyen karddal - nem is foglalkoznak mással. A harcművészek túlnyomó része azonban csak az alaptechnikákat tanulja meg, s kiegészítő fegyverként forgatja. Ma élő legnagyobb harcosa érdekes módon egy pyaronni: Yrrao mester. Kizárólag abszolút kezdőket tanít, három évente tizet-tizet.

    KÉ: 3 TÉ: 19 VÉ: 16 Sebzés: k6+3

17, Marokfegyverek: (tigriskarom, gyilkos kör, lángnap, stb. )Viszonylag kis méretű, változatos formákban ismert fegyverek; pngék, hárítóvasak, horgok, kampók kombinációi. Belharcra ideálisak, sebzéshez közel kell kerülni az ellenfélhez. Használatukat majd' minden pusztakezes iskola oktatja.

A botokról és a Slan csillagokról - jóllehet jellegzetes harcművész fegyverek - ezúttal nem ejtünk szót, hiszen másutt már olvashattatok róluk.

Felsorolásunk a harcművészek fegyvertáráról korántsem teljes. Az Ynevet járó utazók találkozhatnak itt nem említett képviselőikkel is - figyeljék meg és írják le, mást nem tanácsolhatok.

"Támadni fogok - így szól a kezdő gondolata.
Támadok - ismeri fel a pillanatot a haladottabb.
Támadtam - konstantálja a mester. "

                        Daktari

(Rúna magazin, II. évfolyam, I. szám)

Kiegészítés

18, Sang Kauw: egy különleges szálfegyver, aminek a használatát nagyon kevesen oktatják. Egy kb. 1,5 láb hosszú bot végére egy hollószárny-szerű, ám annál egy kicsit rövidebb kardot illesztenek. Ennek a fegyvernek a forgatói már-már olyannyira ragaszkodnak fegyverükhoz, mint a kardművészek, így általában másikat nem is igazán alkalmaznak. Mesterfokon csak ezt tanulják meg kezelni, ha olyan magas szintre jutnak.

    KÉ: 7 TÉ: 14 VÉ: 16 Sebzés: k6+3

19, Nisen-kard: a Nisen-nid-to stílus követői által alkalmazott pengefajta. Egykezes fegyver, az ívkardhoz hasonló, ám hossza nem haladja meg a Slan-tőrét. A Nisen tanítványok legfőbb fegyvere, igaz, ők még másik kilenccel is megtanulnak bánni. Minősége is majdnem eléri a Slan-tőrét, így hihetetlenül könnyű összekeverni őket, igaz, a nisen-kard kissé szélesebb pengéjű, mint az előző.

    KÉ: 7 TÉ: 12 VÉ: 11 Sebzés: k6+1

20, Drakfa-bot: vöröses erezetű bot, ami csak annyiban különbözik társaitól, hogy egy harcművész kezében hosszú botként alkalmazva a sebzése k6, egy képzett Shien-ka-to harcos pedig 2k6-os sebzést is képes okozni vele. Rövid botként minden harcművész kezében k10/2-es sebzést okoz.

21, Nien-penge: Enoszukében és ritkábban Niaréban használt kard. Pengéje hosszabb, mint a Slan-kardé, markolata majdnem duplája annak, a penge vége vágott, nem lekerekített. Igazából kevés harcművész tanulja meg használni, inkább a szerzeteseik közkedvelt fegyvere. A kolostorokban évszázadok alatt alakult ki, akárcsak a Slan-kard, így minősége sem marad el az utóbbitól.

    KÉ: 9 TÉ: 20 VÉ: 10 Sebzés: k10+2