Schuster Lóránt – aki mindvégig megtestesítette a P. Mobil szellemiségét –1969-ben Housebirds néven alapította első zenekarát, majd 1970-ben Gesarol néven hozott össze egy újabb társaságot, s – ahogy magukat nevezték – " a rovarhalál zenészei " már nevükkel is kisebbfajta botrányt kavartak. Nevükhöz fűződik az a "kétes" dicsőség, hogy nekik "csápolt" először a közönség, és a későbbiekben ugyancsak ezek a zenészek voltak azok, akik először hallhatták a sportpályákon már megszokottá váló szavalókórusok követelő buzdítását: "A Hajsza, a Gálya, a Főnix éjszakája ..."

1973 áprilisában rövid közlemény tudatta az Esti Hírlapban, hogy a Gesarol együttes a jövőben P. Mobil (Perpetuum Mobile) néven lép fel, és az új zenekar bemutatkozó koncertjét 1973. május elsején tartja a Budai Ifjúsági Parkban. A P. Mobil – Póta András (dob), Schuster Lóránt. Cziránku Sándor (gitár), Huszár Györgyi (ének), Losó László (basszusgitár/ ének), Serényi Miklós (ének) – igazi debütálására azonban a miskolci popfesztiválon került sor, ahol a slágervonal és a progresszív rock képviselői között egyedüliként játszottak hard rockot.

A zenekar a hetvenes évek közepétől – a sikertelenség miatt gyakran változó felállásban – 6 koncertproqrammal (A kintornás szerencséje 1975, P. Mobil az alagútban 1976, Honfoglalás, 1978, Segítség, jaj, 1980, Mobilizmo, 1981, Heavy medál 1983) lépett a közönség elé. Hat komplett, nagylemezre kívánkozó zeneanyagga!, de a "külvárosinak", "barbárnak" elkönyvelt zenekar sokáig hiába kopogtatott a hivatalos intézmények ajtaján, dalaikat a Sanzonbizottság, a Rádió és az MHV is visszautasította. Csak egyre növekvő népszerűségüknek illetve a kemény rock terjedő divatjának köszönhették, hogy a hetvenes évek második felében három kislemezük (Kétforintos dal, Menj tovább, 1978; Forma 1. Utolsó cigaretta,1979. Miskolc, Csizma az asztalon, 1980) megjelenhetett. A zenekar ezekkel a dalokkal, illetve műsoraik betétszámaivai (Pokolba tartó vonat, Rocktóber, Bíborlepke stb.) állandóan a sikerlistákon szerepelt, de mivel nem voltak hajlandóak kompromisszumokra, például egyes dalok szövegének átírására, megváltoztatására, a zenekar elsőként sorolt be a ,,fekete bárányok" csapatába.

A zenekar a hetvenes években végig a "föld alá szorítva", a margón dolgozott. Konok fejjel öntörvényű, divatoktól független útjukat járták. A hattételes Honfoglalás című szvitjük, a magyar rockzene egyik jelentős teljesítménye (szerző: Bencsik Sándor, Cserháti István, Földes László), amelyet először 1978. április 30-án az Ifjúsági Park nyitókoncertjén mutatták be óriási sikerrel. A jó zenészekből – Vikidál Gyula (ének), Cserháti István (billentyűs hangszerek), Pálmai Zoltán (dob), Bencsik Sándor (gitár), Kékesi Bajnok László (basszusgitár), Schuster Lóránt – álló csoport ekkor már kidolgozott koncertprogramokkal, karakteres vezéregyéniségekkel rendelkezett.

A P.Mobil 10 éven át őrizte fogcsikorgató elszántsággal azt a lázadó szellemet, amely a zenekart elindította a pályán. A közönség rajongott értük. A divatot követő, kompromisszumokra hajló zenekarok sorra elhúztak mellettük, s zenei-színpadi munkásságuk is olyan forrássá vált, amelyben több új zenekar is megmerítette korsóját (Csizma az asztalon). Dalaik, szövegmotívumaik, színpadi ötleteik jó néhány más együttes koncertjein visszaköszöntek.

1980 őszén ez a felismerés bomlasztotta fel a zenekart. Schuster Lóránt újjá szervezte a csapatát és 1981 őszén megjelent a P.Mobil első, "válogatott" felvételeknek is beillő nagylemeze.