M�g b�szk�n vallom, hogy magyar vagyok,
�s nagyap�m, a r�gi katona
hallgatja mosolyogva, boldogan,
sebforrad�st�l l�ngol homloka
s �n t�rde k�zt, hadarva szavalok,
hogy gyõznek minden�tt a magyarok.

Csak a szeme borul el n�ha kiss�:
Jaj, meg ne tudja ez az �rva gyermek,
hogy vannak messze, k�l�n�s vil�gok,
s aranyba ny�lnak a versailles-i kertek,
jaj, meg ne tudja �s ne l�ssa õket,
ne l�ssa f�ny�k �s ne hallja hangjuk,
a magyar sz� a h�t szilvafa alj�n
k�r�tte most m�g mint tengermoraj z�g.

�vj�tok �desen az �des �lm�t,
mint �lm�t a szeg�ny beteg gyereknek,
hogy meg ne tudja, �lete nem �let,
�s meghalt m�r, b�r alig sz�letett meg.
Jaj, meg ne tudja, hogy hi�ba minden,
ha dalol �s ha a t�volba l�t,
mert n�ma gyermek minden kismagyar,
s a Nagyvil�g nem �rti a szav�t.