"A fény csak akkor fény, ha létezik árnyék is, s a jó sem jó másképp, csak ha létezik, s birokra kel vele a rossz..."

Az Észak-Yneven egykor domináns kyr vallásnak ez mondat is lehetett volna az egyik alapköve. Nem véletlen, hogy a kyr teremtésmítosz elején is megtalálható. A kyrek istenei ugyanúgy jellemezhetőek vele, akár híveik. A régi időkben Weila lehetett a legerősebb isten, s mai fogalmaink szerint akár főisteni rangra is emelhetnénk, ha nem akadályozna meg bennünket ebben az, hogy bizonyos ősi krónikákból kiderül egy tény, miszerint Kyria istenei egyenrangúak voltak, egyiküknek sem volt nagyobb hatalma a többinél, mert a kyrek ugyanúgy tisztelték valamennyiüket.

Mégis, talán Weila az, aki a legnagyobb hatalommal bírhatott közülük, illetve Igere, a Teremtő, az első azért, mert a harcosok általában őt tisztelték, mint sorsuk irányítóját, a második pedig gyógyító hatalma, és az ősi kyr társadalom matriarchátus-rendszere miatt. A többi istennek valószínűleg korántsem volt ekkora hatalma, bár mindez ennyi idő elteltével, és főleg, emberi szemmel nézve, nemigen bizonyítható... Mindenesetre, ha rendszert szeretnenk teremteni, az talan igy nezhet ki:

WEILA:

A legnagyobb hatalommal bíró isten, megközelítőleg főisteni rangban

IGERE-MORGENA:

Ők jelentik a fő ellentétek (fény és árnyék) megmutatkozását az istenek világában; ők a női őslényeg világos, és sötét oldala (a matriarchátusban ezek a dolgok nagyon fontosak voltak, viszont miután átalakult a társadalom, elvesztették jelentőségüket)

SOGRON-THARR:

Az ő párhuzamuk a különösségükben rejlik. A krónikák úgy tartják, valamikor egyikük sem volt még isten, csupán csak egy a külső Síkok nagy hatalommal bíró lényei közül. Tharr egyszerűen guttar, azaz alvilági démon volt, Sogron pedig egyesek szerint egy cwyeh-kah, azaz egy az Ynevre másik síkról érkezett gyíklények főpapjai közül, aki, mivel rájött, hogy a hüllőlények világát Ynev síkjával felcserélni túl veszélyes, mert az ott élők túl nagy ellenfelek, ezért inkább erejét arra használta fel, hogy alattvalókat szerezzen magának, s mivel hatalma ezután jócskán megnőtt, elkezdett istenként "viselkedni", s saját kultusza lett. (Ha ez igaz, akkor ő az egyetlen gyíklény, akinek, kisse más formában ugyan, de mégiscsak sikerült Ynev egy részének a meghódítása)

Persze a Tűzkobra papjai ezt igyekeztek megcáfolni, de igazából nem tudtak biztos magyarázatot adni Sogron mibenlétére; a legjobb, de korántsem legbiztosabb, hogy valami idegen isten, esetleg egy nagyhatalmu Sikur, mindenesetre a zavaros származás elég indok arra, hogy párhuzamba állítsuk Tharr-ral, és hasonlítási alapul azt vegyük, hogy azelőtt egyikük sem volt későbbi (és jelenlegi) pozíciójában. Kyria bukásával a kyr istenek hatalma, illetve a kyr "pantheon" amúgyis gyenge egysége jócskán megcsappant, de az igazi katasztrófa akkor történt, mikor az örökös, a Godorai Birodalom, úgy döntött, hogy létrehoz egy szent kertet, ahol isteneik testet ölthetnek, kipihenhetik magukat, és visszanyerhetik régi hatalmukat.

Nem számoltak azonban azzal, mennyire ellentétes érdekek vezérlik isteneiket. Mikor a Godorai Függőkertben találkoztak egymással, Tharr azonnal kihasználta az alkalmat, és, állítólag Morgena segítségével, rátámadt Weilára, és Sogronra. Akárhogy is volt, Weila súlyosan megsebesült, és vissza kellett menekülnie a saját területére, Tharr és Sogron viszont iszonyú párviadalt vívtak, és ha Morgena nem avatkozik be Tharr oldalán, akkor valószínűleg Sogron győzött volna, így azonban kénytelen volt behódolni Tharrnak, és elismerni a felsőbbrendűségét.

Így Tharr vált tulajdonképpen a pantheon főistenévé, Sogron és Morgena pedig alárendelt szerepet töltött be. Az éledező Toron birodalom természetesen Tharrhoz pártolt, hagyományból is, meg azért is, mivel ő volt az erősebb tehát "megbízhatóbb". A behódolt Sogront megtűrték, sőt, egyenesen szivesen fogadtak, Morgena hívei viszont lassanként kivesztek, mivel úrnőjük hatalma már nem volt elég a megváltozott viszonyok között (na meg lehet, hogy Sogron híveinek is benne volt a kezük a dolgokban); Igere hívei, mivel nem értettek a harchoz, szinten eltűntek a kontinensről; Weila követői viszont istenük veresége után is elkeseredetten küzdöttek Tharr egyházával, és a Háromfejű tisztelőinek nem is sikerült teljesen megsemmisíteni őket. Az oka ennek valószínűleg az, hogy Weila, bérmennyire gyenge is Tharr-hoz képest, még mindíg hatalmas erővel tudja felruházni papjait - jól példázza ezt, hogy a M.A.G.U.S. kolostoraiban egyenesen a sheenwalli smaragdmágusokat azonosítják Weila híveivel, bár ezek csak találgatások ...