T�li sz�l a tar gallyakat f�jja
Mint az Isten �gre tartott ujja
Mint megcs�folt, kikacagott �lom
�llunk egyed�l a nagy vil�gon.

Elvett�k s most v�le nagyra vannak
T�r�tt v�res kardj�t a magyarnak.
De m�g minden n�p a s�rj�t �ssa
Van szava, hogy vil�gg� ki�ltsa

Csak mi, csak mi ne verj�k kebel�nk
Csak mi, csak mi ne emelj�k fel fej�nk.
Tiporhatj�k szûz tiszta igazunk
Csak mi, csak mi ne hagyjuk el magunk.

De hirdess�k g�zsba k�t�tt k�zzel
Sebes ajkkal, l�zad� v�rrel
Id�zve menny, pokol hatalmait
Hogy b�ke nincs, hogy b�ke nincsen itt.

Kez�nk b�r nem pihen a kardvason
A sz�veinkben nem lesz nyugalom.
J�hetnek j�võ sz�zadok s megint
Csak felszakadnak r�gi sebeink.

E sebek �s e f�jdalom �r�k.
Ettõl vonaglik minden magyar r�g
Ettõl v�rez ki majd nyomunkba h�g
Ettõl nem gy�gyulnak az unok�k.

T�tra erdõk ettõl z�gnak-b�gnak
Ettõl reszket lelke minden zugnak
Puha sz�vek kõv� ettõl v�llnak
Kem�ny k�vek �lõ sz�vk�nt f�jnak.

Am�g �l�nk ettõl f�junk, �g�nk
S�rban ettõl nem lesz pihen�s�nk
Ettõl szorul a kez�nk �k�lbe
Ettõl s�r a gyermek anya�lben.

Fenyõmad�r behavazott f�kon
Sz�raz haraszt t�li pusztas�gon
A foly�k, a f�k, a f�vek szelleme
Minden s�v�t, mi nem nyugszunk bele.

Most Lomnic orm�n rakjunk nagy t�zet
Versailles-ig lobogjon az �zenet
Hogy megroppant b�r karunk ereje
Nem nyugszunk bele, nem nyugszunk bele!