2005. február 09.
Az egész hajnali 5-kor kezdődött azzal, hogy fel kellett (!) kelnem. Pécsre indultam a Szem Klinikára (pontosabban a Gyerek szemészetre), mert a Honvédségi alkalmassági vizsgálaton elhasaltam színtévesztés miatt, és csak Pécsen van egy bizgentyű, amivel meg tudnak vizsgálni.
6. óra 00. Indul a busz. Pécsig nem is volt baj (leszámítva a hányingert, amit a sofőrtől kaptam megbecsülése jeléül), aztán jöttek a bajok. Kb. 9.30. Megérkeztem! Egy faszit megkérdeztem, hogy hol van a Gyerek szemészet, ő készséggel elmondta, hogy a 400 ágyas Kórházban.
- Innen indul a 30-as busz, az oda visz. - mondta, és én elindultam a megadott irányba.
Hamarosan megtaláltam a buszmegállót, és mikor rágyújtottam egy cigire, pont jött a busz.
- Fasza! - dünnyögtem a bajuszom alatt, és felszálltam az Ikarus csodára (persze bagó nélkül). Jegyet nem vettem, mert minek?
10 perc hihetetlen heringjárat után sikerült lehámozni magam a jármű belső faláról (sokan megtiportak, de a Getta bizonyít ), leszálltam, és megpillantottam a kórházat. Első ránézésre megállapítottam, hogy az egészet csak a vakolat tartja össze, másodikra, hogy már az se sokáig. Belépek. Balra felirat: Információ.
- Mi ez, hotel?
Megkérdeztem a kallert, hogy hol találom a Gyerek szemészetet.
- Az nem itt van, hanem a József Attila utcában.
- Egyre jobb! És az hol van?
- A 2.-es helyijárattal menj el a Zsolnay-szoborig, és valahol ott kell lennie.
- Hurrá!!!
Felszálltam a buszra (persze jegy nélkül), és elértem a szobrot. Nem tudom hogy néz ki, mert nem érdekelt. Egy kedves (-nek látszó) idősebb nénikét kérdezek, aki mutat egy irányba. Elindulok. Meg van a József Attila utca! - Már csak azt a szart kell megtalálnom. - gondoltam. Megyek tovább, nézem a házakat bízva abban, hogy ki lesz írva. Én naiv!
Elhagyok egy kereszteződést, majd még egyet, és a harmadik előtt megláttam egy boltot. Bementem, egy srác azt mondta, hogy menjek vissza két kereszteződést, és ott lesz. Kurvajó. Vissza mentem, de nem találtam meg.
- Biztos ellopták! - gondoltam. Megkérdezek egy hapsit:
- Át kell menni a zebrán, és abban az épületben van.- válaszolta.
- Köszi! - Szinte szárnyalok, de lezuhantam, mikor láttam, hogy nem látom. Odalépek egy csajhoz, aki amúgy "meg hát" típusú volt (ekkor már nagyon pipa voltam), ő azt mondta, hogy át kell mennem a zebrán, és abban az épületben van.
- MÁR MEGINT??? Onnan jöttem ide!
- Pedig ott van.
Anyád! Ekkor kezdtem arra gondolni, hogy Pécs népe összeesküdött ellenem. De nem adtam fel. Megint zebra, megint semmi, csak egy lakóépület.
Érkezik egy mami. Neki még adtam egy esélyt, ha nem találok oda hazamegyek a picsába.
- Igen, ebben a házban van. Jöjjön, én is arra megyek.
Odavezet a házhoz, és egy ajtóra mutat, amit az utcáról alig lehet látni. Rajta felirat: "Gyerek szemészet"
- Heuréka!!!
Ekkor a faszom már nagyon tele volt (remélem megérted, Kedves olvasó), de bementem. Ordító gyerekek! Mi jön még ma???
Kb. fél óra várakozás után sikerült bemenni, és 5 perc alatt végeztem. Elindultam kifelé, hogy egy buszt találjak, ami elvisz a buszpályaudvarra. Egy csávó mondja:
- A 21.-es busz megy arra, de amúgy itt van két utcányira.
Ilyen nincs! Átutazom a várost, és kiderül, hogy csak öt percre van a buszpályaudvartól! Bedühödtem, de próbáltam leplezni érzelmeimet, nehogy az idegosztályon kössek ki.
Az ÁRKÁD plázában kajáltam, és a buszt is elértem, ami hazahozott. A hazáig tartó út eseménytelen volt. Reméltem, hogy már semmi baj nem történik. Tévedtem.
16.45. Keszthely, Fő téri Erste Bank automata: nem veszi be a kártyámat, hanem állandóan kiköpi.
- "Az Ön kártyája itt nem használható."
- Bazdmeg! Add ide a lóvém!
Nagy nehezen sikerül kivenni a pénzt, és elindultam haza. Sikeresen hazaértem, és megúsztam további balszerencse nélkül. Így ért véget egy szar napom, amit Pécsen töltöttem.
Ha úgy érzed, Kedves olvasó, hogy túlzásokba estem, biztosítalak, hogy minden így történt.
Mathias |