A Guns n' Roses legelső felállása: 

Axl Rose - ének
Tracii Guns - szólógitár
Izzy Stradlin - ritmusgitár
Duff Mckagan - basszusgitár
Robbie Gardner - dobok 

Guns N' Roses! Hollywood főutcáinak forgataga kalapálta rockkeményre, Kalifornia izzó napja hevítette rock-forróra őket. Ameri­ka, ez a babiloni szajha sehol másutt nem hozhatta volna világra ötfejű szörnyetegét, csak itt, Los Angelesben.Ez a banda az Amerikai Álom és a Nagy Olvasztótégely közhelyé­nek fonák megtestesülése. Tagjait az Államok és Anglia távoli tájairól sodorta egymás mellé, Los Angelesbe az ábránd, a szükség és a rockzene. Itt aztán, az álarcok és látszatok városában, ahol a csalás az élet szerves része, szép lassan összeforrottak, és kellő hírhedettségre tettek szert, melyet egyszerre táplált a kőkemény önbizalom és a talpon maradás kényszere.

1982-ben Axl Hollywoodba ment, ahova gyerekkori barátja: Jeff Isabelle (Izzy Stradlin) már néhány évvel korábban elköltözött. Izzyvel alapították első bandájukat az Axl-t. 1982-ben több bandát alapították:  LA Guns Hollywood Rose és London az ismertebbek közülük.

A Hollywood Rose-al első koncertje A Raji's-ban volt Hollywoodban. Azt kamuzták, hogy ők befutott előadok máshol az országban és legalább 500 embert vonzani fog a koncertjük. Ehelyett eljött 7 ember, de akkor is játszaniuk kellett. :-)

A Guns N' Roses, mely két helyi banda - a Hollywood Rose és a L. A. Guns - tagjaiból verődött össze, hivatalosan 1985 nyarán alakult meg. A tagok útjai már előzőleg is számtalanszor keresztezték egymást Los Angeles vérfertőző egyesüléseiről ismert rockvilágában; de vajon mi volt az, ami egymáshoz vonzotta ezeket a nagyon is különböző egyéniségeket, miféle "személyiségkémiai" erők hozták létre robbanóelegyűket?

Robbie Gardner és Tracii Guns nem akart részt venni a Hell Tour-on (keleti part + Seattle) ők inkább maradtak volna L.A-ben, ezért Duff beszervezte a Road Crew tagjait: Slash-t és Steven-t.

A Guns N' Roses vezető gitárosának, akit a szakma egyszerűen csak Slash-nek ("Húgyos") ismer, megvan a maga elmélete: "Ahogy én felnőttem, minden volt, csak épp nem normális gyerekkor. A banda többi tagjának is meg­vannak a maguk rázós sztorijai, és azt hiszem, éppen ezért passzo­lunk ilyen jól össze, ettől érzünk egyformán."

A tizenkilenc esztendős Duff McKagan egy szép napon észrevett egy hirdetést az egyik helyi lapban: "Basszgitárost keresünk. Aerosmith, Alice Cooper. Slash." Elment a megbeszélt találkozóra a Canter's-be (ez Los Angeles legendás éjjel-nappali csemege­áruháza, mellesleg rocktanya) két hosszúhajú srác várta, így jött össze az az ócska banda. Slash bandája, a Road Crew.

A Steve-Slash-Duff felállású Road Crew rövid életűnek bizonyult, és a három srác újabb lehetőség után nézett; hogy tehetségüket kiél­hessék. Los Angeles klubéletének marakodó körforgásában az együttesek hol felbomlottak, hol átalakultak, hol összekeveredtek, valósággal ez volt az életformájuk. Slash  aki korábban évek óta aktívan jelen volt a helyi rockéletben, egyszer a GN'R örök példaképénél, a Poisonnál is jelentkezett próbaéneklésre. (Azt beszélik, azért esett ki, mert nem találták eléggé jóképűnek.)

Slash úgy került be az indianai csapatba, hogy jelentkezett Izzy és Axl hirdetésére, amely egy Los Angeles-i lapban jelent meg. Sajna, Slash kibukott a meghallgatáson. Axl így meséli el az esetet: "Túlságosan blues-os volt, és túlságosan jó; úgy éreztük, nem ez az, amit mi csinálni akarunk, és nem tudnánk kijönni vele. De aztán többször összefutottunk a különböző klubokban." Amikor egyszer Izzy meglátott egy karikatúrát, amit Slash rajzolt az Aerosmithről, kért tőle egy másolatot. Attól fogva egyre jobb lett köztük a viszony. "Beszélgetni kezdtünk - emlékezik Slash -, aztán később felugrottunk hozzám, és Izzy föltette az egyik felvételüket. Emlékszem, hogy egy sipákoló vékony bádoghang szólt valahol a háttérben". Az a bádoghang W. Axl Rose-nak, az Izzy-féle Hollywood Rose combo frontemberének a hangja volt. A sors iróniája, hogy mialatt Slash megpróbálta átcsábítani Axlt Izzytől, ő fogta magát, és átlógott egy másik helyi együttesbe, a gitáros Traciihez. az L. A. Gunsba.  

Axl a következőképpen "magyarázza el" a történteket:  

"Otthagytam a Hollywood Rose-t, és beálltam az L .A. Gunsba. Ott a dobos meg a basszgitáros kiszállt, úgyhogy feloszlottunk, Közben Izzy szerzett egy fellépést a Hollywood Rose számára viszont nem volt bandája. Tracii meg lekötött egy fellépést az L. A. Guns­szal, de az sem volt már meg. Erre összeraktuk, ami a két bandából megmaradt, és ebből lett a Guns N' Roses. Aztán Tracii otthagyott bennünket, visszament az L. A. Gunshoz, viszont beállt hozzánk Duff. Ez a felállás 1985. június 6-án alakult ki véglegesen." Slash nagyon gyorsan beilleszkedett az új felállásba, és a végleges Guns N' Roses két napi próba után egy csütörtök este bemutatkozott a Los Angeles-i Troubadourban.  

Négy nappal később a vadi új Guns N' Roses elindult első turnéjára, azzal a szándékkal, hogy végigmennek Seattle-en, Portlandon, Eugene-en, Sacramentón, egészen San Franciscóig. Csakhogy nagyszabású útitervük hamarosan füstbe ment, amikor Fresnóban sike­rült összetörniük a kocsijukat. Gitárjukkal és egyéb szerelésükkel a kezükben kénytelenek voltak stoppolni, Fresnótól egészen a tengerpartig. Mikor egy kamionsofőr vagy húsz óra után kirakta őket a sztrádán, két friscói ex-hippy csaj vette fel őket. A fiúk némi fűvel erősítették magukat, míg végre sikerült odaérniük a koncertre, ahol is a nyitó zenekartól kölcsönzött erősítőkkel eljátszották a számaikat. Amikor zsebükben a beígért 250 dollár egyötödével távoztak a show helyszínéről, azt is közölték velük, hogy a turné hátralévő része le van fújva; erre nagy keservesen, stopolya hazabumliztak. "Ez csak amolyan próba volt" - állapította meg utólag Izzy. De a kalandot sosem felejtették el.

Otthon ugyanis újabb viszontagságok következtek. A siker korántsem várta őket tárt karokkal az utcán - viszont amíg be nem futottak, a szó szoros értelmében az utcasarok volt az otthonuk, amikor éppen nem tudtak összejönni egy-egy haver lakásán. Axl egyik helyről a másikra vándorolt, rendszerint valami elhagyott lakást szemelt ki magának, de soha két hónapnál többet nem töltött egyetlen helyen sem. Slash így emlékezik: "Csavarogtunk a Hollywood Boulevard-on, és bementünk minden pornóboltba, mert éjjel-nappal nyitva voltak."
Volt idő, amikor mind az öten együtt laktak egy Gardener Street-i stúdió próbahelyiségében (Hellhouse). A helyiség alig másfélszer négy méter volt, nem volt se fürdőszobája, se zuhanyzója, se konyhája, viszont a tető csupa lyuk volt, és természetesen beesett rajta az eső. "Nagyon barátságtalan börtöncella volt" - jegyzi meg Slash. ­"Viszont, atyám, milyen remekül szóltunk ott! Ez csakugyan egy zajos banda, de a világ kincséért sem vettünk volna le a hangerőből. Néhány Marshall-lal eszméletlen lármát csaptunk abban a parányi szobában, de olyan frankó volt, hogy a Sunset minden csövese és bandája ott lógott nálunk éjszakánként." Ebben az időben napi 3,75 $-ból próbáltak megélni, ami kétszersültre és némi szaftra volt elég.

"Minden hétvégén nálunk volt a legnagyobb buli Los Angelesben. Voltunk vagy ötszázan a sétányon, és a mi derék kísérőnk sört árult a kocsi csomagtartójából, egy üveg-egy dolcsi. Olyan volt, mint egy bár. Mások meg a saját whiskey-jüket szopogatták. Azt csináltuk, amit akartunk; persze, ha nem jöttek a zsaruk... Ha valakivel probléma volt, azt kivezettük. A kivezetés azt jelentette, hogy a hajánál fogva, pucéran végigvonszoltuk a sétányon."Minthogy a Guns N' Roses ugyanabban az egy szem helyiségben lakott, próbált, piált és arénázott, egy idő után nagyon szorosan lettek, ezért lopott fából összetákoltak egy sufnit, és a szerelésükön aludtak. "A fura az -tűnődik Axl-, hogy a mai napig hiányzik nekünk az a sufni."

 És miből éltek azokban a keserves időkben?

"Lányokból - mondja tömören Steven. Izzy részletezi: "Füvet árultunk, lányokat árultunk, a fene tudja, miket árultunk. Elboldogultunk valahogy."

A fiúk nem vetettek meg semmilyen melót. Steve tucatnyi a munkát kipróbált: volt edénymosogató, portás egy tekeklubban, fűnyíró, pizzasütő. Izzy rövid ideig egy gitárüzletben vállalt állást, Slash egy óragyárban ütötte agyon az időt. Axl telefonos üzletekkel foglalkozott, éjszaka pedig egy videokölcsönzőt vezetett. Hogy meglegyen a betevőjük, Axl és Slash kísérleti alanynak jelentkezett a Los Angeles-i egyetemen: óránként nyolc dollárért cigarettázniuk kellett.

Eközben a Guns N' Roses meglehetős helyi hírnévre tett szert "Amikor először lett klubunk Hollywoodban, kicsit egyedül éreztük magunkat a kivilágított színpadon, de nem tojtunk be -állítja Slash - Felvettünk egy ilyen »minden le van szarva« pózt, s ez megkeményített bennünket."
"Az embernek meg kell harcolnia magáért -jelenti ki Axl. - Emlékszem, volt két év, amikor csak lézengtünk a Troubadourban, és senki nem állt szóba velünk, mert mindenki azt hitte magáról, hogy ő olyan frankó. De végül mi is létrehoztuk a magunk stílusát, új, híveket szereztünk, és tömegeket vonzottunk a Troubadourba."

"Mi egyszerűen csak játszottunk - mondja Izzy -, de akkora zajt csaptunk a városban, hogy egyszer csak jönni kezdtek a lemezgyáriak. Ők jöttek mihozzánk! Bejöttek a stúdióba, eljöttek a sétá­nyunkra, és látták a piásokat..., végül behívtak minket az irodájukba! Meghívattuk magunkat ebédre, akár egy egész héten át! Akkor kezdtünk rendesen kajálni. Megrendeltük a sok kaját, meg a piát, aztán odaszóltunk nekik: na jó, most mondjátok, mit akartok!"

 

Karrierjük kezdetén egy időre Vicky Hamilton fogadta be a banda tagjait (és szerelésüket) West Hollywood-i rozzant vityillójába, szerződéseket szerzett nekik, és általában segítséget nyújtott a bandának. Slash egyszer egy interjúban azt állította, hogy a lemezgyárak Vicky beavatkozása előtt nem mutattak érdeklődést. "Amikor az első műsorunkat csináltuk, ő volt az egyetlen, aki azt mondta: Frankók vagytok, srácok, fog ez menni. Megemelem a kalapomat előtte."

Pályájuk egy későbbi szakaszán Axl mást is nyilatkozott nem hivatalos exmenedzserükről. Szerinte "Vicky Hamiltonnak lényegében kizárólagos joga volt együtteseket szervezni a Roxy meg a Whiskey klub számára, nekünk pedig szükségünk volt azokra a fellépésekre. Ezen kívül laknunk is kellett valahol. Vicky felajánlot­ta, hogy segít nekünk. Azt mondta, odaadja nekünk azt a huszonötezer dollárt, ami ahhoz kellett, hogy megvegyük a megfelelő szerelést, és elérhessük azt a hangzást, amire vágytunk."

A Guns N' Roses állítása szerint Vicky soha nem szurkolta le a pénzt, viszont ragaszkodott hozzá, hogy részesüljön az együttes későbbi jövedelméből, azon az alapon, hogy tízezer dollárt fektetett beléjük. Egy évvel később egymilliót akart kiperelni az együttesből.

A Guns N' Roses ilyen fenyegetések és rágalmak közepette jutott el első lemezfelvételéig 1986 decemberében, melyet saját produkció­ban, az Uzi-Suicide lemezcég jelentette meg Live?!'@ Like A Suicide címmel. A korong minden különösebb hírverés nélkül tízezer példány­ban fogyott el négy hét alatt, és a gyűjtők csemegéje lett.

Paul Stanley (a KISS-ből) érdeklődött a banda iránt. Tárgyalt Axllal és Slashsel egy közös produkcióról, és meghallgatta a demójukat, amit korábban Spencer Profferrel csináltak; de Axl azt mondja: "Át akarta írni két-három menő számunkat, úgyhogy beintettünk neki." Slash így emlékszik vissza egy estére, amikor Paul Stanley meg­nézte az egyik előadásukat: "Ott lógott körülöttünk. Figyeltem a srácot, ahogy nézte, mit csinálunk. Rendes haver, de fogalma sincs, hogy mit csinálunk. A lényeget mindenki érti: ez egy rock n'roll együttes. De a stílust nem értik.
A Guns N' Roses végül 1986. március 26-án írta alá első szerződését a Geffen Recordsszal, David Geffen lemezgyárával. Geffen úrral Slash és szülei családi barátságban vannak. Izzy így magyarázza, miért éppen e Geffent választották: "Ók voltak a legfrankóbbak. Nagyon tudják, mi a menő. Azt is tudták, mi az a rock'n'roll. Vannak olyan lemezgyártök, akiknek fingjuk sincs, mondjuk, az Aerosmith­ről. És ezek akartak leszerződtetni bennünket! Az egyik lemezgyár­nál szóba került valahogy Steven Tyler, erre azt kérdezi ott egy tyúk: Az meg ki?" A Geffen A&R emberét, Tom Zutautot lenyűgözte, hogy a Guns N' Roses hangosabban tud játszani, mint az ACIDC. Ó volt az első jelentős lemezkiadó, akiről érezték, hogy ismeri a dörgést. "Főképp neki köszönhetjük, hogy a lemezünkből lett valami" - teszi hozzá Axl.

Az Appetite For Destruction, melyet Mike Clink (a Triumph és a UFO Sessions tapasztalt szakembere) szerkesztett, és Steve Thompson valamint Michael Barbiero kevert, '87 júliusában jelent meg.
A Guns N' Roses, mely többé nem volt egyszerű előzene­kar, végigperzselte a földet, amerre csak járt, és több hívet szerzett, mint Billy Graham az Ítélet napján: Már mindenki tudta: a Guns N' Roses az "új csillag".

A GN’R Lies (alcímei: TheSex, TheDrugs, The Rio%nce, TheShockinc Trufh) a Geffen Recordsnál jelent meg,1988. november 30-án. (alcímei: TheSex, TheDrugs, The Violence, TheShockink Trufh) a Geffen Recordsnál jelent meg,1988. november 30-án.

Az 1988-as turné az Aerosmith-al igencsak nagy hatással volt a fiúkra drogok és ital téren. Lassan már ott tartottak, hogy a drogok és a pia a zene elé került.  1988-ban az Appetite turné végeztével valamennyiük élete gyökeresen megváltozott. Nem volt állandó otthonuk és elmerültek a drogok bűvös világában. Mindannyian csak lézengtek, aztán a Stones turné újra összekovácsolta a csapatot és visszavettek a narkotikumokból, Steve-t kivéve, aki ki is került a bandából emiatt 90-ben..  

Az egyik korai Guns-koncert mély benyomást keltett Daniel Rey producerben (Iggy Pop, The Ramones, Circus of Power), aki ott ült az eleinte szkeptikus közönség körében. Rey így emlékezik az esetre: "Amikor a közönség távozott, az emberek összenéztek. Már tudták, hogy a kilencvenes évek új nagy bandáját látták... Valami sajátos aurájuk volt ezeknek a fiúknak, amilyenre mindenki vágyik. Olyan természetes önbizalom van bennük, mint senkiben (a korai) Van Halen óta. Valami, ami utánozhatatlan. Az olyanok, mint mondjuk a Bon Jovi, megjátsszák magukat. A Guns N' Roses az egyetlen olyan csapat, amelyik egyszerűen van."

A nemzetközi toplistás, szupersztár Guns N' Roses karrierje viharos gyorsasággal ívelt fel onnan, hogy ők voltak az előzenekar a Troubadour hétköznapi koncertjein. Ők azonban állhatatosan kitartottak egyfajta magatartás mellett. "Mi tisztességesek vagyunk - hangoztatja Slash. - Nem akarunk kirakati bábuk lenni, hogy jól mutassunk a rock n' roll magazinokban."

"Képzeld magad a mi helyzetünkbe" - mondja Duff. - "Ezt úgyse tudod megmagyarázni. Mi ma is ugyanazok a srácok vagyunk, mint voltunk. Az emberek azt hiszik, hogy mások lettünk. De az egyetlen dolog, ami változott, az az, hogy eladtunk hat ­vagy hétmillió lemezt! Mi soha nem írtunk egyetlen nótát se másnak, csak saját magunk­nak, nem mintha önzők volnánk, egyszerűen nem írtunk; és kész. Mi egy rock and roll-banda vagyunk, és az nem megy, hogy azt mondjuk: Oké, írjunk egy kommersz nótát. Az ilyesmit megvetjük. De ez nem érdem, ez egyszerűen így alakult." A becsületesség és az üzleti siker általában összeférhetetlenek, a Guns N' Roses sikereit mégis arany-, platina-, és gyémántlemezek jelzik.

"Nagyon sajnálom, de én nem akarok tömegtáplálék lenni -foglalja össze a véleményét W. Axl Rose. - Mi itt a bandában önmagunkért vagyunk, és ha a dolog másoknak is tetszik, az frankó, az a ráadás. De mi azt játsszuk, amit mi akarunk hallani. A fő az, hogy ne úgy szóljunk, mint a nagyképű seggfejek."

Amikor Slasht és Duffot 1990-ben meghívták az American Music díjkiosztására, senki nem súgta meg nekik előre, hogy két díjat is leakasztanak. Slasht bízták meg, hogy vegye át a divat, és ennek során néhány keresetlen szót szólt a nemzeti tévé élő adásában. "Az ott lévők közül egyedül mi voltunk, akik nem játszottuk meg magunkat" - állítja határozottan.
A média nagyon fújt a GN'R-re és különösen Slashre. Édesanyja, Ola Hurison egyike volt azoknak a keveseknek, akik képesek vol­tak belelátni. "Sok minden, amit olvastam róla, azt a látszatot kelti, mintha soha nem lett volna családja, mintha az utcán nőtt volna fel. Pedig ez nem igaz. Ez hozzátartozik az imázsához. Mint a bőrruha meg az a sok tetoválás".

Egyikük sem sajnálta, hogy vége a viharos 1989-es esztendőnek, melynek eseményei azonban többnyire nem a zenével voltak kap­csolatosak. Az 1990-es év ígéretesen kezdődött, amikor megjelentek a Farm Aid III jótékonysági show-a Indianapolisban, ahol a fő szám fantasztikus telitalálat volt: a veterán brit punkzenekar, az UK Subs száma, a "Down On The Farm".

Annál nagyobb gáz volt viszont, amikor júliusban Steven Adler, a dobos, megvált a csapattól. Tulajdonképpen nem volt teljes megle­petés a dolog. Végül is már két turnén is mások helyettesítették: Fred Coury a Cinderellából és Adam Maples a Sea Hagstől - de hát az április hetediki Farm Aid III-ra mégis csak visszajött.

Végre megkezdődtek a régóta várt új lemez próbái, de amikor Axl és Duff szóvá tette, hogy Steven rendszertelen időbeosztása aka­dályozza a munkát, a nemrég megtért Slash kijelentette, hogy nem tudja tovább védeni gyerekkori barátját. "Egy teljes évet vártunk a kedvéért..., hát meddig kéne még várni a bandának? Három dolog volt, amiért Steve élt-halt: a szex, a drog és a rock. Aztán maradt a drog és a rock. Most pedig már csak a drog."

Az első számú esélyes az utódlásra a már kipróbált Adam Maples volt. "Igazán klassz srác - mondta róla Slash -, de nincs meg benne az a kisugárzás". A Pretenders egyike volt azoknak az együtteseknek, amelyek igazán hatottak a korai GN'R-re, így aztán, amikor a dobosuk, Martin Chambers jelentkezett, úgy tünt fel, hogy isten is egymásnak teremtette őket... Bár az ő "kisugárzása" jobb volt, a dolog mégsem jött össze. "Martin játszott velük néhányszor - mondta az együttes szóvivője -, és először úgy nézett ki, hogy jó lesz a felállás, ha Steven nem tud kiállni, mert Martinnak nagy tapasztalata volt a stadionnyi közönség előtt való fellépésben". De úgy látszik, mégsem vált be.

Amikor a remények éppen kezdtek hervadozni, Slash megnézte a helyi Universal Amphitheatre-ban a The Cult műsorát. Ez volt az a brit együttes, amellyel annak idején a Guns az első "parttól-partig" turnéját csinálta. Slash mindjárt kiszúrta magának Matt Sorumot, a dobosukat, tetszett neki, amit csinált. "Nem ártana kipróbálni ­gondolta. - Hála istennek, hogy elmentem aznap este arra koncertre- mondta később. - Matt tudott játszani, be is tudott illeszkedni közénk, és ez mentett meg bennünket. Ha nem találtunk volna valakit, akkor vége lett volna a bandának. Matt bírja az iramot, sőt, még rá is tesz egy lapáttal, és ez csak előnyünkre válik."

A Guns N' Roses egy további újonccal hat főre bővült, amikor Dizzy Reed, a korábban ismeretlen billentyűs beszállt közéjük. Dizzyt azon nyomban befogadták, és úgy nézett ki, hogy mindjárt felkerül a lemezborítóra is. Megjelenése ugyanis kitágította a csapat lehető­ségeit, felszabadította Izzyt a billentyűk mellől, s így lehetőség nyílt rá, hogy hangpárbajt vívjon Slashel.

A változás teljes szentesítése, a közös lemez, azonban még jó darabig váratott magára, mert az együttesnek abban az esztendőben két olyan korongja jelent meg, amelyet még a korábbi legendás öt fős felállásban vettek fel. Bob Dylan "Knockin' On Heaven's Door"-jának apokaliptikus feldolgozása mintegy ráadás volt a szu­persiker Days Of Thunder filmzene mellett. A szelídebb "Civil War" a "Nobody's Child című albumban jelént meg, amely a romániai árvák javára készült George Harrison és felesége, Olivia összeállításában. Igazán tiszteletre méltó, hogy a hatvanas évek legnagyobb együttesének gitárosa összefogott a nyolcvanas évek legnagyobb neveivel e nemes ügy érdekében, ami ismételten igazolta, hogy a fiúknak - sajtóimázsuk ellenére - igenis van szívük.

Sorum és Reed 1991 január 18-án debütált a Guns N' Roses-szal; méghozzá nem valami piti bárfellépésen; hanem az együttesre jellemző vakmerőséggel; Brazíliában a műholdon közvetített Rock in Rio nemzetközi fesztiválon, a Judas Priest és egy sor szupersztár társaságában. Az egész világ őket figyelte, amikor felvonultak a dobogóra a hatalmas Maracada stadionban, a brazíliai labdarúgó­világbajnokság legendás színhelyén, és elsöprő erejű; döbbenetes lendületű csapatmunkájukkal azon nyomban meghódították kö­zönségüket:' Amint a "Pretty Tied Up" első akkordjai betöltötték a stadiont, Axl előjött; és belevágott, mint a vérbeli showman, aki ki van éhezve a közönség üdvrivalgására. Matt Sorum földrengető négynegyedes rock ritmussal adta meg hozzá az alapot. A gitárszekcióban Slash, Izzy és Duff úgy sziporkázott; mint soha azelőtt:

A hosszú kihagyás ellenére szó sem volt valami agyonpróbált előadásról. Ami például Reedet illeti, be kellett volna még dolgoznia magát minden egyes számba. Axl azonban a maga tipikus könnyedségével azt javasolta, hogy játsszon csak, így Reed olyan darabot is végigjátszott, amit soha azelőtt nem játszott. Zenei filozó­fiájuk, amit legjobban Duff fogalmazott meg, mint mindig, most is a realitásokat tükrözte. "Egyikünk sem valami tökéletes zenész, mindannyiunknak vannak komoly hiányosságai. Sose leszünk olyanok, mint a Rush, sose leszünk olyan jók. De azt hiszem, mi becsületesebbek vagyunk. Amit mi csinálunk, az felszólítás a lélek lázadására. Mert mi mindig azt csináljuk, amit akarunk:'

A régóta várt új LP, a „Use Your Illusion” megjelenését 1991 áprilisára tervezték, de aztán három hónappal elhalasztották, amikor meghívták Bill Price-ot, a keverő mestert (aki korábban hosszú ideig dolgozott a Guns N' Rosesra nagy hatással lévő Sex Pistols­szal és a The Pretendersszel), hogy ő kenje fel a cukormázt a zenei tortára. 

A monstre lemezt csak egy dolog követhette: egy monstre turné. Nem kevesebb mint két esztendős világ körüli útról volt szó. A tervek szerint Ausztráliában indulnának, végig mennének az egész ismert rock-világon, az Új-Zéland-Japán-Európa-Egyesült Álla­mok útvonalon. Slash kereken kielentette: "Játszani akarok mindenütt, ahol eddig nem játszottunk". Mi több, minthogy annyi szám volt már a tarsolyukban, lehetőség volt a turné közepe táján egy "új" GN'R-albumra, valamint egy "élő" lemezre, melynek megjelené­sét a turné záróakkordjaként tervezték.
Két év úton - eleve nem egy szanatórium, de ez csakugyan ke­mény melónak ígérkezett, és törvényszerűen számítani lehetett egy sor problémára a fiúk kényszerű üres óráiban, melyeket nyilván meg kell ízesíteni valahogy.  

Szóval, ez volt a terv... Csakhogy a Guns N' Roses igazán nem arról volt ismert, hogy ragaszkodik a forgatókönyvekhez. Józan ésszel senki sem fogadott volna még a GN'R felállására sem, attól fogva, hogy Slash és Steven Adler megérkezett, ez utóbbi, öt évvel később bekövetkezett váratlan távozásáig. Az iram nem lassult azóta, és a hírnév terhe egy szemernyivel sem bizonyult könnyebbnek, mint a szegénység ellen és a létért folytatott harc keservei a korai időkben. A tapasztalat egyedülálló rock-harckocsivá szerelte össze őket, és mire eljutottak második teljes albumuk megjelenéséhez, már legendává váltak.

Izzy, aki egész felnőtt életében úgy élt, mint egy csavargó, saját állítása szerint még mindig a földön aludt, de elégedettnek vallotta magát. "Amikor nincs mit enned, kábítózól, nincs pénzed és a részegek végigokádják az ablakod alatt a járdát, egy idő után eleged lesz az egészből. Most sokkal jobb." 1991 végén Izzy Stradlin kiszállt az együttesből, s Gilbey Clarke lépett a helyére, aki korábban a Kills For Thrillsben játszott.

Slash szerint a sikerért drágább árat kellett fizetniük, mint amennyi eredetileg ki volt alkudva. "Azt hiszem, Jimi Hendrix mondta, hogy minél több pénzt keres az ember, annál több bluest énekelhet... Jobb móka volt, amikor csak úgy tengtünk-lengtünk az utcán.

Arra a kérdésre, hogy a Guns N' Roses, amely már eddig is fantasztikus mértékben gazdagította a rock-történetet, meddig akarja folytatni, Slash azt válaszolja: "Fogalmam sincs. Egész biztos további lemezeket és turnékat fogunk csinálni, és amíg a szellem összetart bennünket mint csapatot, folytatni fogjuk, amit eddig csináltunk. Egyet biztosan tudok: nem fogjuk akkor is erőltetni, amikor a dolognak már vége. Ha vége lesz, abbahagyjuk. De addig remekül érezzük magunkat."

Slash soha sem volt olyan alak aki hosszú ideig tétlenkedik ezért az UYI tour végeztével és a Spaghetti Incident album elékszültével elkezdett dolgozni az új albumon. Ezek az ötletek azonban nem volt Axl-nek tetszetősek, ezért fogta őket és Matt, valamint Gilby-vel  tovább dolgozott rajtuk 1994-ben. Amikor az Alice in Chains-ből Mike Inez is képbe került, akkor vált komollyá a projekt. Találtak egy énekest Eric Dover személyében és 1995 februárjában megjelent az első albuma a Slash’s Snakepit-nek, amely az It's five o'clock somewhere nevet kapta.

1995-ben már komoly konfliktusok támadtak Axl valamint Slash és Matt között a Snakepit projekt miatt, majd Duff-ra is megorrolt a Neurotic Outsiders miatt.
1994 és 99 közötti tevékenyéségéről nem sokat tudni. Ebben az időben írta az "Oh My God"  című számot az "End Of Days" filmre.

Duff 1995-96-ban a Neutronic Outsiders-ben játszott Matt-el, Steve Jones-al és John Taylor-al.  A Neurotic Outsiders turnéja után kezdődtek a komoly problémák a GN'R háza táján. 

1996-ban meghívást kapott Slash a Szigetre. Összehozott egy bandát  Teddy Andreadis-al (aki korábban billentyűsként működött közre az 1991 decembertől  1993 februárjáig tartó turnék során) és Teddy ismerőseivel. A fellépés nagy sikert aratott, Régi blues feldolgozásokat játszottak. Mivel valamennyi tag élvezte a dolgot ezért még közel 1 évig léteztek Slash’s Blues Ball néven.

Slash 1996-ban lépett ki végleg a GN'R-ből, mivel a szakadék közte és Axl között áthidalhatatlannak látszott. Slash egyik nyilatkozatában a fő okot a zenei ízlés hirtelen változásában jelölte meg. Úgy érezte ő továbbra is Rock n' Roll-t szeretne játszani és nincs sok beleszólása az új album hangzásába(techno-indusztriális), így hát továbblépett.... Sokáig a média azt gondolta, hogy a kilépés rövid életű lesz és Slash hamarosan visszatér. Slash azonban erről úgy nyilatkozott, hogy amint Axl egy Rock n' Roll albumot akar megjelentetni ő szívesen visszamegy a GN'R-be. Azt is nyilatkozta, hogy hajlandó volna az eredeti felállással egyszeri fellépésekre, esetleg turnéra, de nem játszaná a bohócot, egy Guns n' Roses-nak kikiáltott ál-bandában.

1997-ben Duff is kilépett a GN'R-ből(már csak ő maradt eredeti tag Axl-el).

1998-t Duff dalok írásával és felvételével töltötte a 2.-ik szólóalbumához (Beautiful Disease), valamint egy rövidke időre újjáélesztette az egykori Ten Minuten Warning-t.     

1997-ben tovább Slash játszott a Blues Ball-al kisebb klubokban, noha nem tervezte, hogy ez a banda sokáig  fennmarad és így is lett, amikor 1998-ban a Blues Ball tagokkal ismét megalapította a 2. Snakepit-et. 

1998 február 11-n Axl-t letartóztatták a Phoenix-i reptéren, 2000 június 22-n Gilby Clarke bandájának (The Starfuckers) egyik koncertjén lépett fel. Axl keményen dolgozott az új banda létrehozásán Paul Huge (Tobias) barátjával. Olyan pletykák is napvilágot láttak, hogy 91-es gyógykezelése óta komolyan foglalkozik spirituális tevékenységekkel, azonban Axl erről soha sem nyilatkozott.

1999 nyarára felállt a kész Snakepit formáció és studióba vonultak. Mivel a Geffennel ezidőtájt(2000) problémák voltak, ezért Slash átigazolt a Koch-hoz. 2000 aug-szept-ben az AC/DC-vel együtt turnéztak, majd kijött az Ain't Life Grand című album. Noha az album nem hozott átütő sikert, tovább turnéztak Európa és Ázsia szerte, majd elvonultak hosszabb időre.

2000 Szilveszterén  megmutatkozott Axl és az újjáalakult Guns n' Roses első fellépésükön a Las Vegas-i House of Blues-ban. 2 héttel kéősbb már a Rock in Rio-n is felléptek és tervbe volt a nyári európai turné is, amit előbb elhalasztottak, majd töröltek. Ezek után sokak számára meglepő volt, hogy a GN'R még 2 showt lenyomott 2001 december végén Las Vegasban. Ezek egyikére Slash is el szeretett volna menni, de nem engedték be a koncertre.... A banda managere később ezt azzal indokolta, hogy Axl nagyon izgatott volt a koncertek miatt és nem akartak semmiféle kockázatot vállalni az esetleges rendbontás miatt, amitt Slash feltűnése okozott volna. 

2000-ben Duff alapított egy Mad for Racket vagy másnéven  "The Racketeers" nevű bandát, ám a banda Londoni fellépésén Duff nem játszott. 2001-ben visszatért a Loaded-ba és Seattle-i klubokban játszottak.

2001-ben Duff Japánban turnézott a Loaded-al és Izzyvel a River című albumának turnéján.

2002 januárjában Slash egy nyilatkozatában bejelentette a Snakepit feloszlását.

2002-ben Slash szerette volna egy olyan szóló albumot, ahol a világ zenéi keverednek, a zenéket ő írja, de vendégzenészeket is bevon. Ez időtájt kezdett el Matt-el és Duff-al jammelgetni. Izzy hol részt vett ezeken a próbákon hol nem és megalakult a 'The Project". kb 40 kész daluk volt már Izzy azonban nem akart tartós turnéra menni, de vállalta, hogy elvállal néhány koncertet beugróként. Ekkor Duff Loaded nevű zenekarából beválasztották Dave Kushner-t. 2003 elején a banda énekes meghallgatásokon találta meg Scott Weiland-ot a Stone Temple Pilot-s volt énekesét. A banda felvette a "Velvet Revolver" nevet és első bulijukat 2003 nyarán adták a Los Angelesi El Rey Színházban.  2003-ban a Set me free a Hulk című film betétdala lett, a Money című feldolgozásuk (Pink Floyd) pedig az Olasz Meló című film betétdala lett.

A debütáló CD-jük 2004.06.08-n jelent meg "Contraband" címmel.  Kb fél évet csúszott a dolog Scott drog elvonója miatt. Az első videoklipp a Slither lett és a fiúk világkörüli turnét ígértek. A 2.-ik kislemezük a "Fall to pieces", amelyet a "Dirty little thing" követett.

Diszkográfia:

Nagylemezek:

Like a Suicide - 1986

Appetite for Destruction - 1987 (eladva 50 millió példányban)

G N' R Lies - 1988 (eladva 9 millió példányban)

Use Your lllusion 1 - 1991 (eladva 15.5 millió példányban)

Use Your Illusion 2 - 1991 (eladva 16 millió példányban)

The Spagetti Incident? - 1993 (eladva 5.5 millió példányban)

Live Era '87-'93 -  1999 (eladva 2 millió példányban)

Greatest Hits - 2003 (eladva 6.5 millió példányban)