Kimi Matthias Räikkönen (Espoo, 1979. október 17.) finn autóversenyző. Jelenleg a Ferrari Forma 1-es csapatának versenyzője. Két alkalommal végzett a világbajnokság második helyén (2003, 2005), 2007-ben pedig világbajnok lett.

 A Forma 1 előtt

Kimi Matthias Räikkönen egy alsó-középosztálybeli, átlagos finn család második fiaként látta meg a napvilágot 1979. október 17-én, Espoo-ban. A Räikkönen-családot nem vetette fel a pénz. A családfő, Matti a szomszédos helsinki önkormányzatánál állt alkalmazásban, különféle munkagépeket vezetett építkezéseken, míg az édesanya, Paula a finn nemzeti nyugdíjfolyósítási intézetnél volt irodai alkalmazott. Esküvőjük után csak egy szerény kis hajlékra futotta kettejük fizetéséből, a toalett például kint, a kertben volt. Próbáltak annyi pénzt összespórolni, amiből kibővíthetnék a házat, hogy legalább az illemhelyet a falakon belül tudják, de két fiuk – Rami, meg az egy évvel és tíz hónappal fiatalabb öccse, Kimi – felnevelése, majd később a szenvedélyükké vált krosszmotorozás és gokartozás rendre felemésztette a tartalékokat. Különösen a kisebbik fiú, Kimi mutatott élénk érdeklődést a technikai dolgok iránt. Az ügyes kezű Matti papa a 80-as évek legelején egy kis 25 köbcentis motorkerékpárt tákolt össze kisfiának, az ekkor csupán hároméves Kiminek. Maga is meglepődött, amikor látta, hogy tejfelszőke porontya el tud indulni az aprócska járgánnyal. Kimi élvezte a motorozást, így nemsokára korosztályos motokrosszversenyekre is benevezett. Édesapja hozta-vitte a család kiszolgált Mazdájával, Ő fizette be a nevezési díjakat és Ő lett Kimi első szerelője is. „Emlékszem, már öt-hat éves koromban, amikor motokrosszozni kezdtem, vonzott mindenféle versenyzési lehetőség, amelyben a motornak szerepe volt” – meséli immár felnőtt fejjel. „Gyakran álmodoztam arról, milyen jó lenne egyszer a Formula-1-ben szerepelni, de akkoriban még nyaralni is legfeljebb a nagyszüleinkhez jutottunk el. Ezért minden egyes versenyem előtt azzal bíztattam magam, hogy ezt meg kell nyerni, különben nem lesz elég pénzem a folytatásra. Szerencsére a megfelelő időpontban találkoztam a megfelelő emberrel, aki később a menedzserem lett és mindenben segített.”

A kis Kimi nem igazán szeretett iskolába járni. Télen, amikor eset a hó, jobb szerette inkább szánkóként használni az iskolatáskáját a házukhoz közeli domboldalakon. Hétéves volt, amikor apjuk először vitte el Kimit és a bátyját egy igazi gokartpályára, amely a házuktól csupán 5 km-re terült el. Ez volt a Bembole, amelynek neve nem véletlenül idézte az olasz „bambino” (gyerek) kifejezést, és amely a következő években Kimi második otthonává vált. Kimi kilencéves korától, 1988-tól már igazolt gokartversenyzőként vett részt a Finn Kupa futamain, és az első futamgyőzelmei sem várattak sokáig magukra. Tizenkét évesen a Mini kategóriára, majd 1992-ben Raket Junior géposztályra váltott, és ekkorra kiderült, hogy sokkal nagyobb tehetség, mint a bátyja. Szülei anyagi lehetőségeikhez képest támogatták Őt, de tehetségét látva sikerült néhány kisebb finn céget is megnyerni szponzornak. Kellett is a támogatás, mivel 1995-től benevezett a Nordic (Skandináv) gokartbajnokságba, amelyben már nemzetközi mezőnnyel, dán, finn, svéd és észt fiatalokkal kellett megküzdenie. Tizenhat évesen jutott el először Monte-Carlóba, ahol a híres Monacoi Gokartkupáért szállt versenybe. A magas szegélykövekre hágva eltört a kormányrúdja, amelyet Kimi úgy jelzett a depófalnál álló szerelői felé, hogy a célegyenesben felmutatta Nekik a kormányt, rajta a törött félrúddal! A srác nem szívbajos – gondolták sokan. Ekkor figyelt fel rá a holland csapattulajdonos, Peter de Bruin, aki saját profi csapatához szerződtette, és felajánlotta, költözzön Amszterdamba. A tizenhét éves Räikkönen élt a lehetőséggel.

A következő évben, 1998-ban ismét ott volt Monacoban, a Super-A géposztályban. Amilyen érdekesen alakult a fiatal finn számára a viadal, olyan emlékezetessé tette a külső szemlélők számára. Kimi belekeveredett az első körben kialakult tömeges karambolba, amelyből csak úgy tudott kikászálódni, hogy a védőkorlát belső oldalánál futó szervizútra hajtott. Amikor a szervizútból „vakvágány” lett, Kimi kiszállt, átemelte a masináját a pályára és folytatta a versenyt, mintha mi se történt volna. Ez a jelenet sokat elárult a szőke srácban rejlő küzdőszellemről: megmutatta, hogy amíg a technika bírja, Ő nem adja fel. Kalandos versenye végén a harmadikként intették le. Räikkönen tízéves gokartos pályafutása ebben az évben teljesedett ki: megnyerte a Skandináv bajnokság csúcskategóriáját és a finn bajnoki címet, emellett ezüstérmes lett a nem hivatalos Eb-sorozatban. A világbajnokságon azonban nem kísérte szerencse: a hetedik helyen állva, műszaki hiba miatt kiesett. Ekkor következett be az, hogy az elismert angol tehetségkutató és pilótamenedzser, David Robertson felfigyelt Rá és segítő jobbot nyújtott Kiminek. „Te csak foglalkozz a vezetéssel, a többit bízd rám” – mondta Neki, és a tizennyolc éves srác, akit nemigen érdekelt más csak az autóversenyzés, örömmel szót fogadott. Az idősebb Robertson segítségével a finn 1999-ben párhuzamosan gokartozott, ill. indult a Formula Ford-bajnokság futamain Angliában. Miután azonban Robertson a Ford részéről nem látott kellő ambíciót a bajnokság magas szinten tartására, úgy döntött, a hasonló szintű, de technikai színvonalában és az ott rajthoz álló pilóták kvalitásait tekintve erősebb Formula Renault-sorozatra vált.

Räikkönen először az úgynevezett Téli-sorozatban csillogtatta meg kivételes technikai tudását. A Manor Motorsport által felkészített, kétliteres, 125 lóerős Renault-motorokkal és egyforma Tatuus kasztnikkal felszerelt versenyautót Kimi kapásból uralni tudta. Olyannyira, hogy mind a négy versenyét megnyerte, ezzel az 1999-2000-es sorozat bajnoka lett. A Manor számára nem volt kérdés, kire bízza a 2000-es teljes versenyévadban az egyik autóját. Räikkönen pedig meghálálta a bizalmat: mind a tíz verseny végén felállhatott a dobogóra (hétszer a legtetejére), emellett hatszor indulhatott a pole pozícióból és hét futamon Ő jegyezte a leggyorsabb versenykört, részben olyan pályákon, amelyeken azelőtt sohasem járt! Ezzel párhuzamosan Kimi részt vett a Formula Renault Európa-kupasorozatban is, ahol két versenyt nyert meg, míg a harmadikon csak egy műszaki probléma fosztotta meg a győzelemtől. Nyilvánvaló volt, hogy egy új szupertehetség került az autósport utánpótlásának térképére, akire immár a legnagyobb versenyistállók vezetői is felfigyeltek.

Patronáltja sikerein felbuzdulva Robertson merész terveket szőtt: az ilyenkor szokásos lépcsőfokok, a Formula-3 és az F-3000 kihagyásával, egyenesen a Formula-1-be kívánta bejuttatni a félelmetesen gyors finnt. Miután az Arrows vezére, Tom Walkinshaw, ill. Eddie Jordan kikosarazta, Robertson felvette a kapcsolatot Peter Sauberral, akiről tudta, hogy nehezen mond nemet egy igazán tehetséges fiatalnak. „Robertson hihetetlenül szívósan és agresszíven ostromolt, hogy biztosítsak nekik egy F-1-es tesztelési lehetőséget” – idézi fel a 2000-es történéseket Sauber. „Azt mondta, hogy ez a Kimi nevű srác olyan gyorsan tud autót vezetni, amit még életemben nem láttam, én meg jót mulattam ezen, tekintve, hogy akkor már közel harminc éve tevékenykedtem az autósportban. Egyébként is meglehetősen tartózkodó szoktam lenni a pilótamenedzserekkel szemben, hiszen ismerem a fajtájukat…” David Robertson azonban nem lenne az egyik legjobb menedzser, ha nem tudta volna rávenni Saubert, hogy az F-1-es évad próbalehetőséget adjon Räikönnennek. Sőt, annyira biztos volt a dolgában, hogy nem is egy, hanem rögtön háromnapos tesztet kért, amibe Sauber végül beleegyezett.

A Formula Renault-finálé után, 2000. októberének közepén tehát Räikkönen és Robertson a festői Toscanába utazott, ahol egy csodaszép Sauber C19-es várta, hogy kipróbálják a mugellói pályán. A királykék masinát tízhengeres, 750 lóerős Ferrari-motor hajtotta, amely nagyjából hatszor olyan erős volt, mint Kimi eddigi legizmosabb versenyautója. A finn azonban nem remegett meg a nagy lehetőség kapujában. „Már az első napi eredményeivel meg voltam elégedve” – mondja Sauber. „A tesztelés második napját személyesen is látni akartam, ezért a technikai igazgatónkkal, Willy Rampffal együtt magángépre ültünk, hogy Zürichből átrepüljünk Mugellóba. Noha mindketten más-más szempontból figyeltük Kimit, hamar megegyeztünk abban, hogy Ő az a srác, aki kell nekünk. Azon nyomban szerződést ajánlottunk Neki.”

Így történt, hogy Kimi Matthias Räikkönen beteljesítette egyik nagy álmát, két és fél év leforgása alatt gokartversenyzőből a száguldó cirkusz állandó tagjává lépett elő. A tehetség utat tört magának.

Kimi sikerei gokartban és a Formula Renault-bajnokságban:

1987                   

Először vezet gokartot. (Bembole, Finnország)

1988-90          

Gokart, futamgyőzelmek a finn nemzeti A, B és C géposztályokban. 

1991                   

Finn gokartbajnokság (Mini kat.)

1992                   

Finn gokartbajnokság (Raket Junior)

1993                   

Finn gokartbajnokság, 9. hely a Finn Kupában (Raket) 

1994                   

Finn gokartbajnokság, 2. hely a Finn Kupában (Raket)

1995                

Skandináv gokartbajnokság (Formula-A géposztály), győzelem az első versenyen (április 23.)

1996                   

Skandináv gokartbajnokság: 4. hely (Formula-A)

Indul az Európai gokart GP-sorozatban és vb-futamokon.

1997                   

Skandináv gokartbajnokság: 4. hely (Intercontinental-A)

Finn gokartbajnok (Intercontinental-A)

Finn bajnok (Formula-A) 

Európai GP-sorozat, 2. hely (Super-A)

Monacói Gokartkupa, 3. hely 

Gokart-vb: kiesik a 7. helyről 

1999                   

2. helyezés a finn bajnokságban (Formula-A) 

10. hely a gokartvilágbajnokságon (Super-A) 

Brit Formula Renault-bajnokság (Haywood Racing), 3. hely az első versenyén 

Formula Renault Téli-sorozat győztese (Manor Motorsport), 4 versenyből 4 győzelem 

2000

Brit Formula Renault 2000 bajnoka (Manor Motorsport), 10 verseny, 10 dobogós hely, 7 győzelem, 6 pole pozíció, 7 leggyorsabb kör 

Formula Renault 2000 Európa-bajnokság: 3 futam, 2 győzelem, 2 pole pozíció, 2 leggyorsabb kör

Sauber-Petronas F-1-es autót tesztel Mugellóban, leszerződtetik.


 A Forma 1-ben

Sauber

2001

A Forma 1-es Sauber-Petronas csapat vezetője, Peter Sauber felfigyelt a fiatal finn eredményeire és 2000 szeptemberében meghívta egy tesztelésre, majd később még továbbiakra. Saubernek tetszett, amit látott és leszerződtette Räikkönent a 2001-es szezonra csapatához Nick Heidfeld csapattársának. Sokan kritizálták ezt a lépést (beleértve a FIA elnökét, Max Mosley-t is), mivel Räikkönen mindössze 23 versenyt futott együléses versenyautóval mielőtt Forma 1-es szerződést kapott. Mosley – és mások is – úgy vélték, hogy nagy kockázatot jelent egy ilyen tapasztalatlan versenyzőt Forma 1-es autóba ültetni.

Räikkönen azonban a teszteken megfutotta a szuperlicenchez szükséges kilométereket, így ideiglenes engedélyt kapott a versenyzésre a FIA-tól az első futamokra azzal, hogy a versenyzési engedélyét akkor véglegesítik, ha nem okoz problémát.

Räikkönen nem okozott problémát, sőt első versenyén rögtön pontot szerzett egy hatodik hellyel, miután Frentzent kizárták előle. Később a szezon során még nyolc pontot gyűjtött és ezzel a világbajnokság tizedik helyén végzett. Csapattársa, Heidfeld 12 pontot gyűjtött és hetedik lett. A két versenyző összesen 21 pontot gyűjtött és ezzel a Sauber a konstruktőri világbajnokság negyedik helyét biztosította be, ami a csapat történetének legjobb eredménye.

A 2001-es szezonban elért eredményei:

Nagydíj               Rajt/Cél (kiesés oka)

Ausztrália                   13/6

Spanyolország           9/8 

Ausztria                      9/4

Európa                        9/10 

Franciaország            13/7 

Nagy-Britannia            7/5 

Németország              8/KI (főtengely, 17. kör)

Magyarország            9/7

Belgium                       12/NI (erőátvitel) 

Olaszország               9/7 

Egyesült Államok         11/KI (erőátvitel, 3. kör) 

Japán                          12/KI (kicsúszás, 6. kör)

Red Bull Sauber Petronas

Autó: Sauber C20 

Motor: Ferrari 049D V10 

Gumik: Bridgestone

KI=kiesett, NI=nem indult

2002

A 2001-es szezon során a média gyakran összefüggésbe hozta Räikkönen nevét a Ferrarival, ám végül mégsem a maranellói csapathoz szerződött, hanem annak riválisához a McLaren-Mercedeshez, amelytől a 2001-es szezon végén éppen visszavonult a kétszeres világbajnok, Räikkönen honfitársa, Mika Häkkinen. Räikkönen csapattársa a tapasztalt David Coulthard lett.

A finn versenyző első McLarennel futott versenyén, a 2002-es Ausztrál Nagydíjon rögtön felállhatott a dobogó harmadik fokára és megfutotta a verseny leggyorsabb körét. A McLaren számos műszaki problémával küzdött a szezon során, Räikkönen pedig végül összesen 24 pontot szerzett és a világbajnokság hatodik helyén végzett egy hellyel Coulthard mögött, akinek 51 pontja volt. A Melbourne-i futamon kívül Räikkönen még két alkalommal állhatott dobogóra: a Nürburgringen harmadik, Magny-Cours-ban második lett.

A 2002-es szezonban elért eredményei: 

Nagydíj                      Rajt/Cél (kiesés oka) 

Ausztrália                  5/3 + leggyorsabb kör 

Malajzia                      5/KI (motor, 24. kör) 

Brazília                       5/KI (kerékagy, 68. kör) 

San Marino                5/KI (kipufogó, 45. kör) 

Spanyolország          5/KI (hátsó szárny, 5. kör) 

Ausztria                     6/KI (motor, 6. kör) 

Monaco                      6/KI (baleset, 42. kör) 

Kanada                      5/4 

Európa                       6/3

Nagy-Britannia          5/KI (motor, 45. kör) 

Franciaország           4/2 

Németország             5/KI (kicsúszás, 60. kör) 

Magyarország           11/4 

Belgium                      2/KI (motor, 36. kör) 

Olaszország              6/KI (motor, 30. kör) 

Egyesült Államok        6/KI (motor, 30. kör) 

Japán                         4/3

West McLaren Mercedes

Autó: McLaren MP4-17 

Motor: Mercedes FO110M V10

Gumik: Michelin


2003

2003-ban a McLaren az előző évi autó módosított változatát, az MP4-17D-t használta és ez az autó nagyon konstans teljesítményt mutatott a szezon során – Räikkönen úgyszintén. A finn versenyző az év második versenyén, a Malajziai Nagydíjon learatta pályafutása első futamgyőzelmét, s a szezon végéig összesen tíz alkalommal állt dobogóra (egy első hely, hét második hely, két harmadik hely). Ez a kiegyensúlyozott teljesítmény – és az új pontrendszer (melyben 10-8-6-5-4-3-2-1 arányban az első nyolc kapott pontokat) – azt eredményezte, hogy Räikkönennek az évzáró Japán Nagydíjon még volt matematikai esélye a világbajnoki címre. Ebben az évben nagy harcot vívott Michael Schumacher, Juan Pablo Montoya és Räikkönen a végső elsőségért. Végül azonban a Ferrari pilótája, Michael Schumacher diadalmaskodott. Räikkönen 91 pontjával mindössze két ponttal maradt el a világbajnoktól.

A 2003-as szezonban elért eredményei:

Nagydíj                      Rajt/Cél (kiesés oka)

Ausztrália                   15/3 + leggyorsabb kör 

Malajzia                       7/1 

Brazília                        4/2 + leggyorsabb kör 

San Marino                  6/20 

Spanyolország           20/KI (baleset, 1. kör) 

Ausztria                      2/2 

Monaco                       2/2 + leggyorsabb kör 

Kanada                       20/6 

Európa                        1/KI (motor, 26. kör) + leggyorsabb kör 

Franciaország            4/4 

Nagy-Britannia            3/3 

Németország              5/KI (baleset, 1. kör)

Magyarország            7/2 

Olaszország               4/4

Egyesült Államok         1/2 

Japán                          8/2

West McLaren Mercedes

Autó: McLaren MP4-17D 

Motor: Mercedes FO110P V10

Gumik: Michelin

2004

2004-ben a McLaren ismét visszaesett – különösen a megbízhatóság terén. Raikkönent számos műszaki hiba sújtotta, így az első hét futamból mindössze kettőt fejezett be. A szezon közepén a csapat az addig használt MP4-19 kódjelű autót lecserélte az MP4-19B-re és ez valamivel jobb eredményeket hozott. Räikkönen Silverstone-ban pole pozíciót szerzett, a versenyen másodikként ért célba, Michael Schumacher nyert a szerencsés boxkiállásos taktikának köszönhetően. Hockenheimben az élről esett ki a hátsót szárny leszakadása miatt. A Hungaroringen elektromos meghibásodás következtében szintén nem tudta befejezni a versenyt. Az ezt követő Belga Nagydíjon végre nem hátráltatta a technika és megszerezte pályafutása második futamgyőzelmét. Azonban ez csak rövid szünet volt. A pechsorozat folytatódott Monzában az autó megállt a boxban és kénytelen volt újra feladni a versenyt. Kínában újra fölállhatott a dobogóra, igaz csak a harmadik fokára, majd Japánban motorcsere és az ebből következő bűntetés miatt végül hetedikként ért célba. Az év utolsó versenyén, a Brazil Nagydíjon újra harcba szállt a győzelemért, végül második lett. A világbajnoki pontversenyben a hetedik helyen végzett 45 ponttal. Csapattársa, Coulthard tizedik lett 24 ponttal.

A 2004-es szezonban elért eredményei:

Nagydíj               Rajt/Cél (kiesés oka) 

Ausztrália                   10/KI (motor, 10. kör)

Malajzia                       5/KI (erőátvitel, 41. kör) 

Bahrein                       20/KI (motor, 8. kör) 

San Marino                 20/8 

Spanyolország           13/11 

Monaco                       6/KI (motor, 28. kör) 

Európa                        4/KI (motor, 10. kör) 

Kanada                       8/5 

Egyesült Államok        7/6                                           

Franciaország            9/7 

Nagy-Britannia            1/2 

Németország              3/KI (hátsó szárny, 14. kör) + leggyorsabb kör 

Magyarország            10/KI (elektronika, 14. kör) 

Belgium                       10/1 + leggyorsabb kör 

Olaszország               7/KI (motor, 14. kör) 

Kína                            2/3 

Japán                         12/6 

Brazília                       3/2

West McLaren Mercedes

Autó: McLaren MP4-19, MP4-19B 

Motor: Mercedes FO110P V10 

Gumik: Michelin

2005-ben újabb jelentős szabályváltozásokat hoztak a Forma 1-ben. A legfontosabb az a gumiszabály volt, melynek értelmében a versenyzőknek egy garnitúra gumival kellett végigfutnia az időmérő edzéseket és a teljes versenytávot, valamint a motorszabály, amely szerint egy hajtóműnek két versenyhétvégét kellett kibírnia. A rajtsorrendről az első hat futamon két „egykörös” időmérő edzés döntött (egy szombaton, egy vasárnap), ám a nürburgringi Európa Nagydíjtól kezdve a nézők és a média általános elégedetlensége miatt eltörölték a vasárnapi időmérőt.

A szezon elején a Renault és Fernando Alonso erősen kezdett és nagy előnyre tett szert a világbajnoki pontversenyben. A McLaren az első néhány futamon azzal a problémával küzdött, hogy autójuk túlságosan óvta a gumikat, így azok nem tudtak felmelegedni megfelelően az egykörös időmérő edzésen. Miután ezt kiküszöbölték, a csapat egyre jobb teljesítményt nyújtott, Räikkönen pedig megnyerte a Spanyol és a Monacói Nagydíjat.

A Nürburgringen is vezetett egészen az utolsó körig, amikor azonban egy kockásra fékezett gumi miatt eltört az első kerékfelfüggesztése és a gumifalba ütközött. A versenyzőnek nem lett baja, de a futamot a nagy vetélytárs, Alonso nyerte meg.

A következő versenyen, Kanadában Räikkönen ismét nyert, majd a Michelin-gumikkal ellátott csapatok (a McLaren és a Renault is közéjük tartozott) által kihagyott Amerikai Nagydíj után Franciaországban harmadik lett, a Brit Nagydíjon pedig hatodik. Räikkönennek mindkét alkalommal motort cseréltek az autójában az időmérő edzés után és a szabályok értelmében ez tíz helyes büntetést vont maga után a versenyen, így a finn a mezőny közepéről rajtolhatott el.

A Német Nagydíjon Räikkönen ismét az élről esett ki műszaki hiba miatt, de aztán a Magyar és a Török Nagydíjon nyerni tudott. Az Olasz Nagydíjon megint motort cseréltek autójában, így a pole pozíció helyett csak a 11. helyről indult, s végül negyedik lett. Belgiumban nyert, de ekkor már a sok műszaki hiba miatt, ami a finnt sújtott a szezon során nem sok esélye volt a világbajnoki címre. A következő versenyen, a Brazil Nagydíjon Alonsónak a harmadik hely is elég volt arra, hogy bebiztosítsa a címet magának – és ezt meg is tette. A Japán Nagydíjon Räikkönen a 17. helyről indulva nyert az utolsó körben megelőzve az addig vezető Giancarlo Fisichellát, a szezon utolsó futamán, Kínában pedig második lett Alonso mögött.

A világbajnoki pontversenyben a finn összesen 112 pontot gyűjtött és a második helyen végzett a 133 pontos Alonso mögött. Szoros csata kettejük között a pályán vagy a világbajnoki pontversenyben nem alakult ki az év során. Räikkönen csapattársa, Juan Pablo Montoya – aki két futamot kihagyott, egyről pedig kizárták a csapat hibája miatt – 60 ponttal a negyedik helyen végzett.

A 2005-ös szezonban elért eredményei:

Nagydíj               Rajt/Cél (kiesés oka)

Ausztrália                   10/8

Malajzia                       6/9 + leggyorsabb kör

Bahrein                       9/3 

San Marino                 1/KI (főtengely, 10. kör) 

Spanyolország           1/1 

Monaco                       1/1 

Európa                        2/11 (felfüggesztés, 58. kör) kiesett, de rangsorolták

Kanada                       7/1 + leggyorsabb kör

Egyesült Államok        2/NI 

Franciaország            13/2 + leggyorsabb kör 

Nagy-Britannia            12/3 + leggyorsabb kör 

Németország              1/KI (hidraulika, 36. kör) + leggyorsabb kör 

Magyarország            4/1 + leggyorsabb kör 

Törökország               1/1 

Olaszország               11/4 + leggyorsabb kör 

Belgium                       2/1 

Brazília                        5/2 + leggyorsabb kör 

Japán                          17/1 + leggyorsabb kör 

Kína                            3/2 + leggyorsabb kör

Team McLaren Mercedes

Autó: McLaren MP4-20

Motor: Mercedes-Benz FO 110R V10

Gumik: Michelin

2006

2006-ban újabb technikai változtatások történtek: a V10-es motorokról áttértek a V8-asokra. Ez az év újabb csalódás lehetett a versenyző számára: a McLaren teljesítménye elmaradt a fő rivális Ferraritól és Renaulttól. Az első két futamon Räikkönen kiesett, előbb az autó, azután ütközés következtében. Ausztráliában jobban alakultak a dolgok: második lett.

Európába visszatérve egy ötödik, egy negyedik, majd egy újabb ötödik helyezést szerzett. Autója ezúttal nem megbízhatatlan, hanem lassú volt. Monacóban újra a kocsi romlott el, de Silverstone-ban végre újra a dobogón láthattuk.

Kanadában Räikkönen újra a közel került a győzelemhez, de be kellett érnie az újabb harmadik hellyel. Egy újabb kiesés és egy ötödik hely után egy újabb dobogó következett. A rendkívül élvezetes, esős magyar futamon újra kiesett, miután hátulról nekiment egy lekörözött versenyzőnek.

A törökországi kiesés után 2006-os legjobb eredménye következett: második lett Monzában. Ahol szombaton a pole pozícióból indulhatott, 64-ezred másodpercel előzve meg M. Schumachert.

Egy kiesés után két ötödik hellyel búcsúzott a McLarentől.

Évad közben rengeteg pletyka röppent fel, hogy 2006-ban lejáró kontraktusa után hova igazol, esetleg marad-e a McLarennél. Végül a Ferrarit választotta, három évre szerződött a csapathoz. (A 2006-os monzai nagydíj egyik legemlékezetesebb momentuma volt, mikor a dobogó legfelső fokán álló Michael Schumacher, mosolyogva a mellette álló Räikkönen fülébe súgott valamit, majd a sajtótájékoztatón bejelentette visszavonulását. Akkor már mindenki tudta, hogy Kimi Räikkönen lesz Michael Schumacher utóda a Scuderia Ferrarinál.)

A 2006-os szezonban elért eredményei:

Nagydíj               Rajt/Cél (kiesés oka)

Bahrein                       21/3 

Malajzia                       6/KI (baleset, 1. kör)

Ausztrália                   4/2 + leggyorsabb kör 

San Marino                 8/5

Európa                        5/4 

Spanyolország           9/5

Monaco                       3/KI (motor, 51. kör) 

Nagy-Britannia            2/3

Kanada                       3/3 + leggyorsabb kör 

Egyesült Államok         9/KI (baleset, 1. kör)

Franciaország            6/5 

Németország              1/3

Magyarország            1/KI (baleset, 26. kör) 

Törökország               7/KI (felfüggesztés, 2. kör)

Olaszország               1/2 + leggyorsabb kör 

Kína                             5/KI (elektronika, 17. kör)

Japán                          11/5 

Brazília                        2/5

Team McLaren Mercedes

Autó: McLaren MP4-21 

Motor: Mercedes FO 108S V8

Gumik: Michelin

Scuderia Ferrari

2007

2007-ben Räikkönen a Ferrarihoz szerződött. Első futamán, Ausztráliában, rögtön sikerült megszereznie az első rajtkockát, majd a versenyen megfutotta a leggyorsabb kört, és végül a dobogó legfelső fokára is ő állhatott fel, megelőzve a McLaren két pilótáját. Az Ausztrál nagydíjat fölényesen nyerte, miközben csapattársa, Felipe Massa csupán a hatodik helyet szerezte meg, igaz, őt az időmérőn váltóhiba hátráltatta, ezért a rajtrács közepéről volt kénytelen rajtolni. Nigel Mansell 1989-es ferraris debütálása óta neki sikerült először, hogy győzelemmel mutatkozzon be a Scuderiánál.

A második (Maláj) nagydíjra kiegyenlítődtek az erőviszonyok a Ferrari és legnagyobb riválisa, a McLaren között, így vegyes, Massa-Alonso-Räikkönen-Hamilton sorrend alakult ki a rajtrács elején. Az első kanyarban mindkét McLaren megelőzte az elötte induló Ferrarit, majd a második kanyarban, Hamilton Massát is megelőzte, így a két McLaren a két Ferrari elé került. Alonso győzelme innentől kezdve nem lehetett kérdés, így Räikkönennek már csak Hamilton üldözése maradt, és bár megközelítette a "szuperújoncot", megelőzni nem tudta, így a harmadik helyen ért célba. Csapattársa, Massa, az ötödik körben kívülről próbálta előzni Hamiltont, ám a manőver balul sikerült, minek következtében kicsúszott, és az ötödik helyre tudott csak visszatérni, és a versenyt is abban a pozícióban felyezte be.

A harmadik (Bahreini) nagydíjon ismét harmadiknak futott be, ismét Hamilton mögött, ám ezúttal csapattársa nyert. Alonso ötödik lett. Ekkor hármas holtverseny alakult ki a világbajnokságban Räikkönen, Alonso és Hamilton között.

A negyedik (Spanyol) nagydíjat feladni kényszerült. Csapattársa ezt a futamot is megnyerte, ráadásul nagyszerű versenyzéssel Hamilton és Alonso előtt. Mivel az angol "szuperújonc" a kétszeres világbajnok csapattársa előtt ért célba, átvette a vezetést a világbajnoki pontversenyben, Massa pedig feljött Räikkönen elé a harmadik helyre.

Räikkönen teljesítménye elmaradt a várttól, nemcsak a McLarenek, de csapattársa, Massa is jobb teljesítményt nyújtott nála. A "szupergyors" "Jégember" mítosza megrendült. Valójában az új Bridgestone gumikhoz, és a Ferrari agresszív kipörgésgátló rendszeréhez csak nehezen tudott alkalmazkodni.

Monacóban, az időmérőn annyira igyekezett gyorsan vezetni, magához képest idegen stílusban, hogy autója a falhoz ért, és a Ferrari első felfüggesztése meghibásodott. Az irányíthatatlan Ferrarival szinte pontosan leutánozta Michael Schumacher egy évvel ezelőtti, nagy vihart kavart, "leparkolását". Nagynehezen begurult a boxba, és kétségbeesetten kérte szerelőit, hogy javítsák meg versenygépét, de azt már nem lehetett rendbehozni az időmérőre. Kimi mélypontra zuhant. Mért idő nélkül a 15. helyről rajtolt, és végül körhátrányban az utolsó pontszerző helyen futott be, nyolcadikként. Közben a két McLaren teljesen más dimenzióban versenyzett, mint a többiek. Míg Hamilton méterekre követte csapattársát, addig a harmadik helyen autózó Masára már több mint egy percet vertek, és az összes többi autót lekörözték. A világbajnokságban ismét holtversenyben vezetett a két McLaren, de eddigre a két Ferrari már lemaradt az Ezüstnyilaktól. (Akiket viszont csapatutasítás ügyében vizsgálták, mivel nem hagyták, hogy Hamilton megpróbálja megelőzni Alonsót, ami viszont Monacóban igen logikus döntés.)

A kaotikus kanadai nagydíjon Hamilton a verseny elejétől a végéig vezetett, mivel boxkiállásait mind sikerült a biztonsági autó pályára hajtása előtt letudnia. Őt csak a BMW-s Nick Heidfeld tudta követni, hasonlóan szerencsés boxtaktikájának köszönhetően. A mezőny többi tagjára teljes káosz borult. A biztonsági autó négyszer is a pályára hajtott. Nyolcan kiestek (közülük Robert Kubica falnak csapódása az utóbbi évek legnagyobb balesete volt, de szerencsére szinte sértetlenül megúszta). Két pilótát (Massa, Fisichella) kizártak a boxutcai szabályok megsértéséért. Másik kettőt (Alonso, Rosberg) pedig boxutca áthajtásra büntettek, mert a boxba hajtottak, miközben azt még nem nyitották meg. Míg Hamilton szárnyalt, Alonso bukdácsolt (többször is kicsúszott, végül a hetedik helyen futott be, miután az utolsó körben Takuma Sato is leelőzte egy Super Agurival), Massát kizárták, Räikkönen beragadt (végül csak az ötödik lett). Hamilton lélegzetvételnyi előnyhöz jutott Alonsoval szemben, és Räikkönen is felzárkózott egy kicsit Massára.

A következő észak-amerikai verseny (a jövő évre szerződést nem hosszabbító) Indianapolisban zajlott. A világbajnokság állásának megfelelő sorrend alakult ki a rajtrácson: Hamilton-Alonso-Massa-Räikkönen. Majd ugyan ebben a sorrendben is futottak be. A két McLaren még mindig fölényben volt, de előnyük Indianapolisban már "csak" 10 másodperc volt a vörösökkel szemben. (Alonso és Hamilton között egyre feszültebb lett a viszony, és a spanyol egyre rosszabb viszonyban állt csapatával is, különösen annak vezetőjével, Ron Dennisszel.) Úgy tűnt, hogy a mezőny leggyorsabb pilótájának tartott Räikkönennél gyorsabb a csapattársa, Massa.

Ám mire kritikusai leírták volna a finn versenyzőt, Franciaországban futamot nyert, méghozzá úgy, hogy a Ferrari megszerezte a 2007-es évben első kettős győzelmét. A McLarennel szemben leírt Ferrari is feltámadni látszott: Massa indult pole-ból, és a vörösök fél percet vertek a harmadik helyen befutó Hamiltonra. Alonso a hetedik lett. A világbajnokságban a sorrend nem változott, de mind a négy élmenőnek két-két futamgyőzelme volt ekkor.

Angliában, bár a hazai közönség előtt versenyző Hamiltoné lett a pole, Räikkönen nyerte a futamot. Ezzel újra bajnoki esélyesként emlegették. Mivel mögötte Alonso Hamilton sorrendben futottak be az Ezüstnyilak, Alonso faragott egy keveset a hátrányából. Mivel Massa csak az ötödik helyen zárt, ezért Räikkönen egy ponttal elé került a ba