A mentál - az akarat - hozza létre a mentálsíkot, melyet az őt létrehozó akaratok laknak. Egy adott mentálsíkon ugynúgy megvannak az épületek, kedvenc állataink, szomszédom, a folyó, az uralkodó, szóval minden ami a valóságban. A közösen a világról alkotott képünk hozza létre a mentálsíkot, s annak minden korláta és lehetőségével egyetemben. A mentálsíkon minden ugyanazokra a szabályokra épül, mint a valóság - mivel ez is a valóság része - , ugyanúgy nem vagyunk képesek átmenni a falon, nem ugorhatunk le a templomtoronyról. Mindennek ugyanúgy következményei vannak mint a valós életben; - ha elüt egy batár, akkor meghalsz. Igaz, hogy a tested nem szenved sérülést, de Te tudod, hogy meghaltál. Ezért tényleg meghalsz, mindkét szemedre. Ha egy adott közegben sok mentállal és így akarattal rendelkező lény gyűlik össze, akkor a mentálsík az ő közös gondolatukból fog felépülni. Amit mindegyikük ugyanúgy hisz/tud, az ugyanúgy fog kinézni, de ha valamiről különféle elképzelésük van, akkor az egy folyton változó valami lesz, mindíg azzá válik, amire a legtöbb mentális energia "gondol".
A mentálsíkra betekintő azt látja, amit a kollektív akarat létrehoz, legyen bár az tárgy, személy vagy bármi más. Amennyiben minnél többen tudják valamiről, hogy milyen is az valójában, úgy a mentálsíkon úgy szilárdul meg az akarat, annál inkább stabil marad a mentálsík. Abban az esetben, ha egy rendkívüli akarattal rendelkező személy az akaratát rá tudja erőltetni valakire, akkor az nyilvánvalóan azt fogja hinni, hogy az a valóság. Hiába mondod neki, hogy nincs ott semmi, az akkor is azt fogja mondani, hogy az úgy van. Ebből következőleg azt mondhatjuk, hogy a világ nem más, mint amilyennek mindannyian látjuk és látni hagyják. Ez azt is maga után vonja, hogy mentális befolyással igen könnyen lehetünk embertársaink ellenére, elhitethetünk velük olyan dolgokat, amik nem is léteznek, csakis az ő gondolatukban. Ha viszont mindez így van, akkor azt is mondhatjuk, hogy az általunk elképzelt valóság nem más, mint a valóság és a mentálsík közös szublimátja. De mi történik akkor, ha a valóság és az akarat nem egyezik? Hol a különbség a valóság és a mentálsík között? Mi van akkor, ha mindenki valójában a mentálsíkot látja és nem a valóságot? Mi van, ha mindeki úgy tudja, hogy ott egy fal van? Akkor ott fal lesz. Mindaddig így van, míg az én akaratom nem képes legyőzni a többiek összes akaratát. Mi a különbség a valóságos és a mentális fal között? Lehet, hogy semmi mert nincs is ott fal? Csak mindenki úgy gondolja?
Innen már csak egy lépés az akaraton alapuló varázslás. Az akarat bármire képes lehet. Teremthet és pusztíthat egyaránt. Mi történik akkor, ha én annyira erősen akarom, hogy eltűnjön az ajtó a helyéről? Lehet, hogy el is tűnik. Miért? Mert mindenki azt hiszi, hogy nincs ott ajtó? Vagy azért, mert rávettem másokat ezzel, hogy az ő karatuk is immáron az én akaratomat erősítsék? Lehet, hogy így a valóságban is az akarat diadalmaskodik és legyőzi az anyagot és teret. Ha sikerül csak a mentálsíkra gondolnom és ott olyan erős gondolatokat létrehoznom, hogy átmenjek a falon? Lényegében annál több dolgot tehetek meg, minnél erősebb az akaratom és minnél többen látják azt, mit én akarok. A világ ellenállása az akaratommal szemben annyira erős, amennyire azt a sok-sok apró akarat erősíti. Ha egy olyan helyre jutok, ahol még élő ember nem lépett, akkor a valóságot láthatom csupán, mert e hely nincs még rajta a mentálsík térképén. Ebből kifolyólag a tudatos akarat bármit létrehozhat az adott mentálsík területen. De mi történik akkor, ha az akaratom annyira erős, hogy immáron a valóság is megváltozik?
Lehet, hogy ez az igazi varázslás?
|